Nagyszombaton az Egyház nem ünnepel. Urunk sírjánál időzik, az Ő szenvedéséről és haláláról elmélkedik. A tabernákulum és az oltár egész nap megfosztva áll. A nagycsütörtökön elhallgatott csengők és harangok, a néma orgona mind a világ megváltásáért életét adó Jézus gyászolja. Aki az utolsó elveszettet is meg akarja menteni és elmegy érte a halálba.

Húsvét vigíliája a Szent Három Nap csúcsa. A legrégibb – közel négyezer éves – hagyományok szerint a húsvéti vigília az Úrért átvirrasztott éjszaka. A választott nép Egyiptomból való kivonulásának várakozásában telik el. A keresztények számára az éjszakai virrasztás, emlékezés arra a szent éjszakára, amelyen az Úr feltámadt és „ezért minden éjszakai virrasztás anyjának tekintjük”. Természete szerint csak a sötétség beállta után kezdődik, abban a sötétben, amely Krisztus halálával borult a világra. Az Egyház imádkozva várja az ÚR feltámadását, és Őt ünnepli az eucharisztia szentségében.