Szír Szent Efrém vagy Szent Efrém Szírusz (306 körül – 373. június 9.) 4. századi szír nyelvű keresztény diakónus, teológus, bibliamagyarázó, költő és himnuszköltő volt. A szír keresztény hagyomány egyik legnagyobb alakja, akit a keleti és nyugati egyházak egyaránt szentként tisztelnek. A katolikus egyházban XV. Benedek pápa 1920-ban az egyháztanítók közé sorolta.

Efrém Niszibiszben, a Római Birodalom és a Szászánida Perzsia határvidékén született. Életének nagyobb részét itt töltötte, majd 363-ban, miután Iovianus római császár a várost átadta a perzsáknak, keresztény menekültekkel együtt Edesszába költözött. Ott folytatta tanítói, költői és egyházi szolgálatát, és a hagyomány szerint pestises betegek ápolása közben szerzett betegségben halt meg.

Efrém különlegessége abban áll, hogy teológiáját elsősorban nem elvont fogalmi rendszerekben, hanem költői képekben, bibliai szimbólumokban, himnuszokban és liturgikus énekekben fejtette ki. A modern szakirodalom gyakran a „költő-teológus” vagy „a Szentlélek hárfája” megnevezéssel jellemzi. Műveiben a teológia, a bibliaértelmezés, a liturgia, a zene és a lelki élet szorosan összekapcsolódik.

Efrém életének alapadatai viszonylag biztosak: Niszibiszben született 306 körül, diakónusként szolgált, 363 után Edesszában élt, és 373-ban halt meg. Életének részleteiről azonban már kevesebb közvetlen adat áll rendelkezésre.

A későbbi életrajzi hagyományban előfordul, hogy apját pogány papként, anyját keresztényként mutatják be. Más adatok szerint szülei keresztények voltak. A modern kutatás e részleteket óvatosan kezeli. Efrém saját műveiből inkább az valószínűsíthető, hogy a niszibiszi keresztény közösségben nőtt fel, vagy legalábbis nagyon fiatalon kapcsolódott hozzá.

Efrém 373. június 9-én halt meg Edesszában. A hagyomány szerint egy járvány idején a betegek gondozásában vett részt, és eközben maga is megbetegedett. Ez a hagyomány összhangban áll azzal a képpel, amelyet a későbbi egyházi emlékezet őrzött róla: a szegénységben, aszkézisben és szolgáló szeretetben élő diakónus képével.

Efrémet a keleti és nyugati keresztény hagyományok egyaránt szentként tisztelik. A római katolikus naptárban ünnepnapja június 9.

Tisztelete nem modern szenttéavatási eljáráson alapul, hanem ősi egyházi kultuszon. A hagyomány különösen diakónusi alázatát, szegénységét, tanítói munkáját, költészetét és a betegek iránti szolgáló szeretetét emeli ki. Ikonográfiájában gyakran diakónusi ruhában, könyvvel vagy tekercssel, hárfával, illetve himnuszíróként jelenik meg.