Szent Pál megtérése

A bibliai elbeszélések szerint úgy kétezer évvel ezelőtt egy Saul nevű ifjú, „gyűlölettől lihegve” Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse a kivégzett Jézus követőit, akik hittek Jézus Krisztus feltámadásá-ban. Minden másképpen történt, mint ahogy elképzelte. Az úton megje-lent neki Jézus, s megkérdezte tőle: „Saul, Saul – miért üldözöl engem?” Saul összeomlott, tehetetlenné vált, megvakult, s magába fordult, majd egy bizonyos idő elteltével tanítvánnyá akart lenni. Azonban hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték a megtérését. Hiteles változásának egyet-len feltétele volt: mindent bevallani. „Igen, Saul voltam, de Pál lettem” – vallotta. Csak így válhatott apostollá, majd vértanúvá.

Legalább egyszer mindenkinek végig kell menni a lelki változás útján. Keresztény szempontból azonban még többet jelent: mindenkinek megadatik a szükséges kegyelem, hogy végigmehet rajta – ez a megtérés. De sok „Pállá” váló (azaz megváltozó) a legfontosabb mozzanatot hagyja ki: azt, hogy mindent be kell vallani: szembenézni, vállalni, újrakezdeni. Nem eltussolni, hanem radikálisan újrakezdeni.

A Szentírás keresztény értelmezésben tehát nem azt mondja, tanítja, hogy aki egyszer rossz volt, az mindvégig rossz is marad. Sőt, Ezékiel könyvében már benne van, hogy Isten aszerint ítéli meg az egyes embert, hogy az milyenné válik.

A népnyelvben „Pálfordulásnak” nevezzük azt, amikor valaki, vagy valami korábbi hitéből, életéből, szövetségi rendszeréből egyszer csak annak ellenkezőjébe vált.