Szent Mátyás apostol

Mátyás apostol vagy Szent Mátyás (nevének jelentése: „Az Úr ajándéka.”), (valószínűleg az 1. század eleje, Júdea – 80 körül, Jeruzsálem, vagy Kolkhisz) az Apostolok cselekedetei szerint az áruló Júdás helyére választott apostol. Apostoli elhivatásában a különleges, hogy az apostolok választották ki a kezdetektől velük tartó személyek közül, s nem pedig Jézus. Életéről és működéséről nem beszél az Újszövetség, csak megválasztását írja le. Mátyás életéről nem tudunk sokat. Feltételezik, hogy valamikor az első század elején születhetett Júdeában. A Szentírásban kizárólag a megválasztásáról van szó, korábbi és későbbi élete nem ismert.

Különböző apokrif iratok és korai egyházi írók közléseiből az tűnik ki, hogy Palesztinában és Etiópiában hirdette az evangéliumot, és az 1. század végén halt meg.

Az apokrif András és Mátyás apostolok cselekedetei állítása szerint a missziós területek elosztása alkalmával „az emberevők országa” jutott neki. Ott Mátyást megvakították, s börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és András csodálatos módon kiszabadította. A vértanúhalált állítólag lefejezés útján szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjükül.

Más hagyomány szerint Palesztinában és Etiópiában tanított. Amikor Etiópiából visszatért Jeruzsálembe, halálra kövezték, majd a holttestet lefejezték. Haláláról a következőt beszéli a hagyomány: amikor Júdea-szerte prédikált, a vakokat látókká, a leprásokat tisztává tette és kiűzte az ördögöket; a bénáknak visszaadta a járásukat, a süketeknek a hallásukat, a holtaknak az életüket. Amikor sok csodájáért bevádolták, ezt mondta a főpapnak: ,,A gaz-tettekről, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!” Ketten tanúskodtak hamisan ellene, és megkövezésre ítélték. Csak azt kérte, hogy a köveket temessék el vele együtt. Kitárt karokkal halt meg.

Alexandriai Szent Kelemen 3. századi ókeresztény egyházi író feljegyezte egy mondását: „Önmegtagadás által gyengítsed testedet, hogy lelked a Megfeszítettnek alattvalója legyen.” Ugyancsak Kelemen írja róla, hogy természetes halállal halt meg.

Ereklyéit Ilona római császárné a 4. században Trierbe vitette, Mátyás pedig Trier védőszentjévé vált. Még ma is tiszteletben részesítik ott a Szent Mátyás apátság bazilikájában. A tizenkettedik apostol, Mátyás sírja őrzésének dicsőségét azonban magának igényli a római S. Maria Maggiore-bazilika és a padovai S. Giustina is. Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a Szent Jeromos-féle martirologium ezen a napon emlékezik meg róla. Mivel ez a böjti időbe esik, 1969-ben áttették május 14-re, de a magyar katolikus egyház továbbra is a hagyományos dátumon ünnepli.