Szent Marcellinusz és Péter római vértanúk, akik a Diocletianus római császár nevével fémjelzett keresztényüldözés idején, 304. körül szenvedtek vértanúhalált.

Marcellinusz (más néven Marcellin) és Péter személyét és nevét az egyház már korai időktől tiszteli, amit az is bizonyít, hogy a szentmise ősi rítusában a nevük megtalálható. Szenvedéstörténetüket az 500-as években a Szent Jeromos féle Martyrologium Hieronymianumban foglalták össze, amely az egyetlen bizonyíték a történelmi hitelesség szempontjából. A két vértanú - valószínűsíthetően - római klerikus volt: Marcellinusz áldozópap, Péter pedig exorcista (ördögűző

I. Damáz pápa azt állítja a két római vértanú sírfeliratában, hogy haláluk és temetésük történetét a kivégző hóhértól hallotta: "amikor még gyermek voltam". A hagyomány szerint karddal végezték ki őket, s korabeli szokás szerint holttestüket a kivégzés helyén földelték el. Két keresztény nő Lucilla és Firmina találta meg testüket.

 

Helyi tiszteletüket Rómában ki lehet mutatni, sírjukat a Via Labicanán lévő temetőben tisztelték. A két szent ereklyéi 827-ben a Majna menti Seligenstadtba kerültek.

"Amikor Pétert bebörtönözték, megnyerte fogolytársai és őrei bizalmát. Arthemius felügyelő is elpanaszolta gondját: van egy lánya, akit megszállva tart a gonosz lélek. Péter ajánlkozott, hogy Krisztus nevében meggyógyítja. Arthemius azonban nem akarta elhinni, hiszen ha Péter Istene olyan erős volna, akkor először nyilván saját szolgáit szabadította volna ki a bilincsekből. De Péter bátorította őt, hogy higgyen Isten erejében. Akkor a börtönfelügyelő kettős láncot hozott, és a szentre zárta: Ha Istened kiszabadít ebből a kötelékből, és meggyógyítja a lányomat, hinni fogok Krisztusban.

A következő éjszaka Péter szabadon, kereszttel a kezében lépett a kételkedő elé, kinek a lánya is teljesen meggyógyult. Arthemius egész házanépével rögtön kérte a keresztséget, és szabadon engedte a keresztény foglyokat, azokkal együtt, akik meg akartak keresztelkedni. Marcellinus, aki papként ugyanabban a börtönben volt, mindnyájukat megkeresztelte. Amikor a bíró megtudta, hogy Marcellin és Péter megkeresztelte a felügyelőt és más foglyokat, és mindnyájan szabadok, sietve újra elfogatta és egy szigorúbb börtönbe záratta őket. Jöttek a kínzók: Marcellint üvegcserepekre fektették, Pétert kalodába zárták. Az Úr angyala azonban éjjel kiszabadította őket a börtönükből, és megparancsolta nekik, hogy továbbra is erősítsék a keresztény népet szóval és tettel. Mindenekelőtt Arthemius bátorítására siettek, akinek szintén meg kellett ízlelnie a bíró haragját: családjával együtt megkövezték. Végül Marcellint és Pétert egy sötét erdőbe hurcolták, és ott lefejezték.

A legenda még arról is tud, hogy a hóhér látta, amint lelküket angyalok kísérték az égbe. Akkor ő is eljutott a hitre."