Szent Jeromos áldozópap, egyháztanító

Jeromos (Stridon, Dalmatia, 340-es évek – Betlehem, 419 vagy 420. szeptember 30.) a korai keresztény egyház teológusa, egyházatya. Ambrus, Hippói Ágoston és I. Gergely pápa mellett a negyedik késő antik egyháztanító. Az ortodox keresz-ténység is szentként ismeri el.

Egy ideig remeteként élt, majd pap lett. 383-ban I. Damáz pápa őt választotta a titkárának és felkérte, hogy fordítsa le latinra a négy evangéliumot. Amikor a pápa 384 decemberében meghalt, el kellett hagynia Rómát és Paula római nemesasszony társaságában visszatért Palesztinába. Itt 389 körül Betlehem-ben kolostort alapítottak. Élete utolsó 34 évében az Ó- és Újszövetség latin nyelvre való fordításának szentelte magát. Bibliafordításán túl a keresztény erkölcsi életről szóló tanításairól volt ismert. Gyakran a nők életére összpon-tosított, és meghatározta, hogyan élje az életét egy Jézusnak magát átadó nő. Ez abból adódott, hogy szoros kapcsolatai voltak több népszerű női aszkétával, akik jómódú családból származtak.

A mai Horvátország területén, Stridonban, Csáktornya közelében született, jómódú keresztény családban. Először Milánóban, majd Rómában a híres Aelius Donatus grammatikusnál tanult szónoklattant, filozófiát, gram-matikát, latin nyelvet. A nagyvárosi élet forgataga magával ragadta, jobban érdekelték a klasszikus költők, különösen Vergilius művei, Cicero és Platón filozófiai munkái, mint a Biblia. Rendkívül nagy klasszikus műveltségre tett szert. A legenda szerint álmában egy angyal kivette kezéből a könyveket, és az égi bíró színe elé vezette. Az álom hatására 366-ban ő is megkeresztel-kedett. Róma, a birodalom fővárosa elbűvölte a vidéki ifjú lelkét.

Néhány év múlva Galliába ment, majd Trierben állapodott meg, és valószí-nűleg itt, egy kolostorban kezdett teológiával foglalkozni. 373-ban csatla-kozott egy jámbor csoporthoz Aquilejában, ami után zarándokútra indult a Szentföldre. Útközben két társa meghalt és ő maga is nem egyszer volt súlyos beteg.

Az egyik betegsége alatt látomása volt, ami arra késztette, hogy vissza-vonuljon a világtól. 374-379 között öt évet töltött remeteként. Aleppótól nem messze a szír-sivatagban, a keresztény remeték lazán szervezett közösségében telepedett le. Jeromos érdekes módon úgy látta, hogy visszavonulása és anyagi lemondása összeegyeztethető teológiai továbbfejlődésével, oly mértékben, hogy teljes könyvtárát magával vitte sivatagi otthonába. Ebben az időben kapcsolatban állt a régióban élő keresztényekkel, és úgy tűnik, ekkor kezdett érdeklődni a 2. századi héberek evangéliuma iránt.

378 táján visszatért Antiokheiába, ahol pappá szentelték. A laodiceai Apollinaris, az apollinarizmus mozgalom alapítója vezette be a bibliai egzegézisbe.

379-380-tól 382-ig Jeromost Konstantinápolyban találjuk. Itt találkozott Nazianzi Gergely és Nüsszai Gergely teológusokkal, és elkezdte fordítani Órigenész Bibliá-ról szóló műveit.

Damáz pápa utasította, hogy térjen vissza Rómába, visszatérése kétségtelenül a konstantinápolyi zsinatból eredő konfliktusoknak köszönhető. 382-ben meghív-ták a római zsinatra. A görögül és latinul beszélő Jeromos fordításaival és bibliai ismereteivel nélkülözhetetlenné tette magát I. Damáz pápánál. Alkalmilag a pápa titkára lett, és tanácsot adott neki a zsinati konzultációk során. A pápa egyben megbízta a „régi latin Biblia” (Vetus Latina) átdolgozásával. 384-re befejezte a négy evangélium latin szövegének átdolgozását a legjobb görög szövegekből.

386 körül elkezdte latinra fordítani a héber Ószövetséget. Jeromos fordítása előtt minden ószövetségi fordítás a görög Septuagintán alapult. Ezzel szemben Jeromos úgy döntött, más keresztények könyörgései ellenére a görög forrást használja a héber Ószövetség mellett. Ez egy figyelemre méltó döntés volt, amely utólag visszatekintve segített megerősíteni a Vulgata megkérdőjelez-hetetlen hírnevét. Ennek a hozzávetőlegesen harminc évig tartó feladatnak az elvégzése volt Jeromos legfontosabb eredménye.

Rómában a világi papság életét illető kíméletlen kritikája egyre nagyobb ellensé-geskedést váltott ki ellene a papság és támogatóik körében. Jeromos nem sokkal pártfogója, Damáz pápa halála után (384. december) elvesztette szükséges védelmét és kénytelen volt elhagyni a római állását.

385 augusztusában visszatért Paulinianusz testvérével Antiokheiába. Paula és lánya, Eustochium később követték őket, mert a Szentföldön akartak letele-pedni. A zarándokok meglátogatták Jeruzsálemet, Betlehemet és Galilea szent helyeit, majd Egyiptomba, az aszketikus élet nagy hőseinek hazájába mentek.

388 nyarának végén visszatért Palesztinába, és élete hátralévő részében egy Betlehem melletti remete cellában telepedett le. Bár a csendes, szemlé-lődő életnek szentelte magát, maradt körülötte néhány barát, férfiak és nők egyaránt, akiknek papi vezetőjeként és tanítójaként működött.

420 körül halt meg Betlehem közelében.

Az eredetileg Betlehemben eltemetett maradványait állítólag később a római Santa Maria Maggiore-bazilika betlehemes kápolnájába szállították. V. Szixtusz pápa 1587-ben végzett felújítása során a Jeromos-ereklyék elvesztek, de 1750-ben állítólag újra előkerültek, amit XIV. Benedek megerősített. Ezután ezeket Máté evangélista állítólagos ereklyéivel együtt a Santa Maria Maggiore főoltára alá helyezték őket.