Szent Imre herceg

Szent Imre magyar királyi herceg (Székesfehérvár, 1000–1007 között – Bihar vármegye, 1031. szeptember 2.) Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, a magyar trón örököse.

Anyai nagybátyjáról, II. Henrik német-római császárról nevezték el, a Hahóti kódex és Pray-kódex Henricus néven említi őt. Kódexek és krónikák mesélik el életét, melyek főleg legendák voltak. Amit biztosan tudni lehet róla, hogy 1000 és 1007 között született a székesfehérvári ferences templom és rendház helyén korábban állt királyi palotában. Nagy gondot fordítottak nevelésére, 1015-től Gellért püspök vette maga mellé. Megtanult latinul, a trivium és a quadrivium ismereteit is elsajátította. 15 éves lehetett, amikor apja mellé került, aki beavatta őt az uralkodás és a hadvezetés rejtelmeibe.

István vélhetően fia nevelését 23 éves koráig folytatta, teljes egészében az uralkodásra készítette őt fel. Ehhez természetesen egy ígéretes feleségre is szükség volt. A források más és más származású kiszemeltet emlegetnek (lengyel, görög, de még horvát is esélyes lehetett). A 12. századi Imre-legenda említi először azt, hogy Imre herceg tudatosan kerülte a nemi kapcsolatot, állítólag szüzességi fogadalmat is tett. Ez nem lehetett igaz, mivel I. Istvánról szerzett hiteles forrás arról tanúskodik, hogy az utódlás érdeke volt a királynak, így az unoka sem lehetett kizáró ok. A szüzességi fogadalom legendája vélhetően a halála után alakulhatott ki, miután már mindenki nyugtázhatta, hogy Imrének nem született gyermeke. István király Imrét jelölte ki utódjául, megalkotta az Institutio Morumot, vagyis az Intelmek Imre herceghez című írást, amiben mint magyar király, és mint atyja tanácsokkal, intelmekkel látja el őt mint a következő magyar királyt.

Hercegként egy általa felügyelt dukátussal rendelkezett, illetve ő volt a királyi testőrség parancsnoka. II. Konrád német-római császár 1031-ben hadjáratot indított az akkori Magyarország ellen. A magyar hadakat feltehetőleg Imre vezette, és a győri csatában győzelmet arattak. Esztergomban Konrád fia, III. Henrik írta alá a békeszerződést, amelynek értelmében az akkori Magyarországhoz került a Lajta és a Fischa-folyó közti terület, de még a Morva-mező is. István ekkor akarta volna átadni neki a trónt, feltételezhetően a koronázási palást, amelyet Gizella királyné készíttetett is ezért készült. A királyi párt rövidesen az a hír fogadta, hogy Imre herceget egy vadászat során, egy vadkan halálra sebezte. 1031. szeptember 2-án halt bele sérüléseibe. Ami furcsa, hogy nem ismert halála helyszíne és annak körülményei. Feltehetőleg a bihari Igfon erdőben történt, mivel a magyar királyi családtagok mind ott vadásztak. Ebben az erdőben épült fel emlékére a Szent Imre-apátság épülete. A kor szokása volt, hogy a szentek halálozásának vélt helyszínére építettek templomot, tehát a feltételezés megállhatja a helyét. Imre volt az első a királyi családból, akit az akkor még épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temettek el. A legenda szerint apja Imre halála miatt ajánlotta fel koronáját és országát Szűz Máriának 1038. augusztus 14-én.

VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepe: november 5.