Szent II. János Pál pápa

Szent II. János Pál pápa (Wadowice, 1920. május 18. – Róma, 2005. április 2.) a katolikus egyház feje 1978-tól haláláig.

Karol Józef Wojtyła a dél-lengyelországi, Krakkótól 50 km-re fekvő Wadowicében született. Édesapja, Karol Wojtyła katonatiszt volt az Osztrák–Magyar Monarc-hiában, édesanyja, Emilia Kaczorowska tanítónő. Hívő katolikus családból szár-mazott. Karol három gyermek közül a legfiatalabb volt, de nővére meghalt, mire ő megszületett. A Karol nevet apja azért adta fiának, mert nagy tisztelője volt IV. Károly magyar királynak.

1929-ben édesanyját, 1932-ben orvos bátyját, Edmundot, 1941-ben édesapját is elvesztette. Érettségi után beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre és egy szín-játszó iskolába. A náci megszállás idején az egyetemet bezárták, ekkor egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben dolgozott. Sokat sportolt (síelt, túrázott, kajakozott, úszott és focizott), és különböző színjátszókörökben is részt vett.

1942-ben jelentkezett az illegalitásban működő krakkói szemináriumba. Ebben az időben színtársulatban is játszott. 1946. november 1-jén szentelték pappá. Ezután a Krakkói főegyházmegye érseke Rómába küldte, hogy doktori tanul-mányokat folytasson. Ezalatt elzarándokolt a híres stigmatizálthoz, Pio atyához, aki megjósolta neki, hogy egy napon övé lesz „a legmagasabb tisztség az Egyházban”. És, akit 2002-ben éppen ő emelt a szentek sorába. 1948-ban visszatért Lengyelországba. 1949-től a Szent Flórián-templom plébánosaként és egyetemi lelkipásztorként működött. 1951–1953 között teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd az erkölcsteológia professzora lett.

1958-ban szentelték püspökké és nevezték ki krakkói segédpüspökké. 1964. január 13-án Krakkó érseke lett, 1967. június 26-án pedig bíboros. Részt vett a második vatikáni zsinaton (1962-1965). 1978-ban, VI. Pál pápa halála után tagja volt a konklávénak, amely megválasztotta I. János Pál pápát, aki 33 nap ural-kodás után máig nem tisztázott körülmények közt elhunyt. Wojtyła érsek vissza-tért Rómába, hogy részt vegyen az újabb pápaválasztáson.

1978. október 16-án őt választották pápává. Október 22-én, szabad ég alatt, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét, melyen 117 bíborossal karöltve és mintegy negyedmillió emberrel imádkozott együtt. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású, és az összes addigi pápa között a legelső, aki egy szláv nép fia. Ezért különösen magá-énak érezte azoknak a népeknek a felhívását, akikhez a két szent testvér, Cirill és Metód fordult.

Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegí-tése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi taní-tásában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.

Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte „utazó pápá”-nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. 2004-ben pedig boldoggá avatta IV. Károlyt.

II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddigi legismertebb és legközkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon.

Elődje tiszteletére vette fel a II. János Pál nevet. Mint I. János Pál, ő is eltökélte, hogy kevesebbet ad a ceremóniákra, és hű marad ahhoz, amit „Servus Servorum Dei” címe kifejez (Isten szolgáinak szolgája). Egyszerűbb beiktatási ceremóniát akart, és nem viselte a pápai tiarát.

1981. május 13-án egy török férfi, Mehmet Ali Ağca rálőtt II. János Pálra, amit a pápa túlélt. Életben maradását a fatimai Szűzanya csodálatos közbenjárásának tulajdonította. Egyes feltevések szerint a bolgár titkosszolgálat, végső soron pedig a Szovjetunió állt a merénylet mögött, mivel tartott a pápával szoros kap-csolatban álló lengyel Szolidaritás mozgalomtól. A pápa később meglátogatta merénylőjét a börtönben és megbocsátott neki. Ağcát Olaszországban 30 év börtönbüntetésre ítélték, de 2000-ben a pápa közbenjárására kegyelmet kapott. Innen Törökországba vitték, ahol újra börtönbe került korábban elkövetett bűn-cselekményekért. 2006 januárjában szabadon engedték, de ez később téve-désnek bizonyult, így vissza kellett térnie a börtönbe. A Vatikán álláspontja szerint a fatimai titkok közül a harmadik, melyet csak 2000-ben hoztak nyilvá-nosságra, ezt a merényletet jövendölte meg.

 

1982. május 12-én a portugáliai Fátimában egy spanyol pap újabb merényletet próbált elkövetni a pápa ellen, de a testőrség megállította. A merénylő nem értett egyet a második vatikáni zsinat határozataival, a pápát pedig Moszkva ügynökének tartotta. Hét év börtönbüntetésre ítélték, majd száműzték Portugáliából.

Jóllehet IX. Piusz 1846-os megválasztása óta ő volt a legfiatalabb pápa, huszon-öt év apostoli tevékenység és két merénylet után egészsége már nem volt a régi. 1991-ben állapította meg egy orvos, hogy a pápa Parkinson-kórban szenved (a Szentszék csak halála után erősítette meg a hírt). Utolsó éveiben gyakran vetették fel, hogy mondjon le pápaságáról gyöngülése miatt, ő azonban tartotta magát a gyakorlathoz, ami szerint a pápa nem mond le betegség miatt, hanem haláláig ül a trónján, Istenre bízva a döntést, hogy meddig kell betöltenie hivatalát.

2005. február 1-jén a pápát kórházba szállították, mert influenzától és torok-gyulladástól szenvedett. Bár ebből még felépült, pápasága óta először nem tudott részt venni a hamvazószerdai szertartásokon. Február 24-én beláza-sodott, és nehezen kapott levegőt, emiatt újra kórházba szállították, és gégemetszést hajtottak végre rajta. Március 13-án visszatért rezidenciájába.         A húsvéti misét sem tudta pontifikálni, csak integetett a hívek tömegének.

Március 31-én egy fertőzés következtében belázasodott, de kérésére nem vitték kórházba, mert a Vatikánban szeretett volna meghalni.

Április elsején állapota egyre rosszabbodott. Ugyanezen a napon szívro-hamot is kapott. Délután öt óra körül elveszítette az eszméletét, és április 2-án 21 óra 37 perckor elhunyt. A halálhírt Joaquín Navarro-Valls vatikáni szó-vivő jelentette be. Temetésére április 8-án került sor a vatikáni Szent Péter-bazilikában. A szertartást a bíborosi testület dékánja, Joseph Ratzinger vezette.

Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá avatta és ünnepét október 22. napjában jelölte meg, majd 2013. július 5-én Ferenc pápa aláírta a szentté avatásához szükséges dokumentumot. Szentté avatására 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján került sor, XXIII. János pápával együtt.