Szent Bernát apát

Bernát (Fontaine-lès-Dijon, 1090 vagy 1091 – Clairvaux, 1153. augusztus 20.) francia ciszterci szerzetes majd apát, egyházi író és hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok, aki európai jelentőségű eseményekben játszott főszerepet. Meghatározó alak volt az 1130-as pápai szakadás megszüntetésében. Megfellebbezhetetlen tekintélye okán nevezték egyebek közt „koronázatlan pápának és a század császárának”, korát pedig „Bernardin-kornak”.

Sokat tett azért, hogy a ciszterci rend elterjedjen Európában. Egész életében lankadatlanul tanította a clairvaux-i szerzeteseket. Igyekezett a pápasághoz kötni a rendet, harcos ideológiát dolgozott ki, amely nemcsak saját rendjének, de az egész római katolikus egyháznak szólt. Támogatta a keresztes hadjáratokat és tüzes beszédével sok embert meggyőzött arról, hogy részt vegyen a végül sikertelen második keresztes hadjáratban. Teológiai kérdésekben szembeszállt a 12. század korai skolasztikus mozgalmával, elítélve annak nagy képviselőjét, Pierre Abélardot. Konzervatív álláspontot képviselt korának (12. századi reneszánsz) mélyreható gazdasági, társadalmi és politikai változásait illetően. Jelentős szerepe volt abban, hogy a katharok elleni harc „szent háborúvá” vált.

1153-ban halt meg, 1174-ben, III. Sándor pápa uralkodása alatt avatták szentté, majd 1830-ban a katolikus egyházdoktorok sorába iktatták.