Remete Szent Pál

Remete Szent Pál (227/228 – 341. január 15.) az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit a pálosok szellemi ősként, példaképként tisztelnek.

Gazdag egyiptomi szülők gyermekeként született, de 16 évesen elvesztette szüleit. Húgát férjhez adták, ami után sógora a vagyonára és az életére tört. 249-ben fellángolt a Decius-féle keresztényüldözés, és sógora feljelentésétől félve Pál a pusztába menekült. Alsó-Théba pusztaságában egy rejtett bejáratú barlangra talált, és ott húzta meg magát. A barlang közelében datolyapálmák nőttek, és egy tiszta vizű forrás fakadt. Ruhát a pálmafák leveleiből készített magának. Pál körül kialakult egy ókeresztény közösség. Jóval később hatalmas monostort építettek az egyiptomi pusztaságban ott, ahol a hagyomány szerint Remete Szent Pál élt.

A legenda szerint Remete Szent Antal egyszer meglátogatta, mert égi szózatot hallott, amely figyelmeztette: nem ő a legidősebb, legszentebb remete, hanem Pál. A 90 éves Antal több napos vándorlás után találta meg Pál barlangját. Közösen dicsőítették Istent, elmélkedtek, beszélgettek.

Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hozza el Alexandriai Szent Atanáz püspök köpenyét. Antal sietve útra kelt, de amikor visszafelé tartott, érezte, hogy Pál meghalt. A legenda szerint látta Pál lelkét, amint angyalok, próféták és szentek kísérik a mennybe. Sietve tette meg a hátralévő utat. Pált térdelve, ég felé emelt karokkal, holtan találta. Beburkolta testét a Szent Atanáztól kapott köpenybe, Pál pálmalevélből készített ruháját pedig megtartotta (ettől kezdve a legnagyobb ünnepeken mindig azt hordta), majd a szent testét eltemette abba a mélyedésbe, amit két, váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki.

Pál 341-ben halt meg. Később az első szerzetesek, kegyelettel zarándokoltak el a minden remeték fejedelmének és mesterének tartott Pál barlangjához és egyben a sírjához is, hogy ott tegyenek engedelmességi fogadalmat. Ezzel megőrizték annak helyét. A sivatagban Pál teste gyorsan mumifikálódott. Életszentségének híre gyorsan terjedt, és 494-ben I. Geláz pápa szentté avatta. Remete Szent Pál romlatlan állapotban talált tetemét 1169-ben Konstantinápolyba szállították.