Nagy Szent Gergely

Nagy Szent Gergely (Róma, 540 k. – Róma, 604. március 12.) a 64. pápa, aki 590. szeptember 3-án lépett trónra. A középkor egyik legnagyobb hatású egyházi vezetője, akinek uralkodása alatt a népvándorlás zavarai közepette megerősödött a keresztény vallás. A nép pápája megreformálta az egyház felépítését, műveiben pedig hatással volt a világi társadalom felépítésének módozataira is.

Valószínűleg 540 körül született Rómában patricius családban. A jó hírű családban nagy hagyománya volt a kereszténységnek, hiszen már anyját is szentként tisztelték. Atyjának pedig két leánytestvérét, Tarsillát és Aemilianát is szentté avatták.  Gyermekéveiről keveset tudunk. Az előkelő család igyekezett az ifjú Gergelyt megfelelő oktatásban részesíteni. A krónikák szerint sokáig tanult nyelvtant, retorikát és dialektikát, így nem is csoda, ha hamarosan Róma egyik legkiválóbb vitázója lett. Ezen kívül jogot is hallgatott. Mindezek mellett családja hatására szeretett elmélyülni a Szentírás tanításaiban is, és gyakran hallgatta meg az egyházi szónoklatokat a városban.

Vallásos indíttatása miatt elhatározta, hogy segíteni fog a római népen, és mint fiatal patrícius ennek megvalósulását a hivatali pályában látta. Sikereit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 573-ban kinevezték Róma prefektusának. 574-ben lemondott tisztségéről és minden vagyonáról is. A Caelius dombi palotájukat kolostorrá alakíttatta át, amelyet Szent András vezetése alá helyezett, és szicíliai birtokait is hat monostor között osztotta fel.

Ugyan kétséget kizáróan nem lehet igazolni, de nagyon valószínű, hogy a nagy pápa már szerzetesi évei alatt megismerte Szent Benedek reguláját (kolostori szabályzatát), és aszerint élt. A Szent András-monostorban eltöltött három év, írásai szerint életének legszebb időszaka volt. 578-ban véget ért az aranyélet számára, ugyanis I. Benedek pápa Rómába kérette a kitűnő verbális képességekkel megáldott Gergelyt. Akarata ellenére a pápa diakónusnak szentelte fel, és segítségét kérte a longobárdok miatt kialakult nehéz helyzet megoldásában. A közeledő ellenség megfékezésére Benedek legátust küldött Konstantinápolyba, hogy sikerüljön kicsikarni Tiberius császártól némi katonai segítséget. A követségben Gergely is részt vett. Hazatérte után nem sokkal II. Pelágiusz pápa szorult helyzetében 579 tavaszán kinevezte állandó konstantinápolyi követévé, nunciussá, és ismét a császári udvarba küldte.

Hat évig tartó küldetése a fényűző császári udvarban rendkívül éles váltás volt az egyszerű szerzetesi cellához képest, és ezt nehezen is viselte. Amilyen mértékig csak lehetett, megpróbálta megőrizni monostorbeli életmódját. Sok időt töltött a Biblia olvasásával, értelmezésével, imádkozással. A heves küzdelemben mindkét fél annyira kimerült, hogy ágyban kellett pihenniük pár hétig. Gergely hamar felépült, de a pátriárka belehalt a kimerültségbe. Halálos ágyán elismerte ellenfele igazát.

585 végén hívta vissza a pápa Konstantinápolyból. Gergely örömmel tért haza szülőföldjére, és újra Szent András kolostorába vonult vissza, ahol hamarosan a rend apátja lett. Irányítása alatt a kora középkor legnevesebb kolostora alakult ki, amelynek több tagja később híres lett iniciálé festéséről vagy egyéb képességéről. Gergely szigorú vallásossággal tanította szerzeteseit a Szentírás legkülönbözőbb részeinek magyarázatával. Ebben az időben írta meg nagy hatású művét, a Magna Moraliát, amelyet Jób könyvének értelmezéséről írt.

589-ben Itáliát páratlan árvíz sújtotta. A kiáradt Tiberis elsodort több házat, még az egyházi gabonaraktárt is. A levonuló szörnyű árhullám után pestisjárvány tört ki Rómában. A kereskedelem leállt, az utcákon szinte csak a halotthordók jártak. 590 februárjában a járvány elérte a pápai palotát is, és megölte Pelágiusz pápát. A gyorsan összegyűlt zsinat előtt nem volt kérdéses, hogy az elhunyt pápa utódjának Gergelyt nevezzék ki. Azonban az apát nagyon jól tudta, hogy a megtisztelő hivatal elfogadása egyúttal azt is jelenti, hogy a hőn szeretett kolostori életet fel kell adnia. A pápaválasztás eredményét a császárnak is meg kellett erősítenie, és Gergely levelet írt Mauricius császárnak, amelyben kérlelte az uralkodót, hogy utasítsa el kinevezését. Azonban Germanus, Róma prefektusa elolvasta a levelet, és csak a választás eredményét küldte tovább Konstantinápolyba. Amíg a válasz megérkezett, Gergely irányította az egyház ügyeit. A halálos járvány ellen felhívta Róma népét egy hatalmas körmenetre, amely a város hét kerületéből indult, és a Szent Szűz bazilikájánál olvadt össze. A menet élén a papok misét mondtak, mindenki imádkozott bűnei bocsánatáért, és isteni könyörületért a pestis ellen. A legenda szerint a Hadrianus császár mauzóleuma előtt elhaladó körmenet látta Szent Mihály arkangyalt, amint kivont kardjával az épület tetején állt, mutatva, hogy a járványnak hamarosan vége lesz. Azóta nevezik Hadrianus halotti emlékművét Angyalvárnak. Majd' hat hónapnyi várakozás után érkezett meg a császár levele, amelyben megerősítette a római zsinat döntését. Gergely megdöbbenten olvasta a császár sorait, és idő kellett hozzá, hogy megnyugodjon, és elfogadja Isten akaratát. 590. szeptember 3-án szentelték Róma püspökévé.

Életének utolsó 14 évét töltötte a keresztény egyház vezetésével, de kortársai mind azt írták munkájáról, hogy egy egész életre való feladatot és célt tűzött ki maga elé, s azokat sorban meg is oldotta. Életének ebben az utolsó szakaszában sokszor meggyűlt a baja egészségével. Gyakran volt problémája a gyomrával, vagy ha az békén hagyta, akkor a láz tört rá, de betegsége nem gátolta meg a munkában, szinte sohasem látták pihenni.

Az egyházfőnek kijáró kényelmet hamar leegyszerűsítette. A lateráni palotában kolostori körülményeket igyekezett berendezni saját maga számára. Első intézkedéseinek egyike volt, hogy a palotából minden laikus hivatalnokot elküldött, és helyükre képzett klerikusokat ültetett. Az ő pontifikátusához köthető a stációk bevezetése. Ezek tulajdonképpen körmenetek voltak, amelyek egy templomba vezettek, és itt tartotta meg a pápa miséjét. Gergely prédikációira mindig tömegek gyűltek össze. Megpróbálta érthetően, egyszerűen elmagyarázni a Biblia szövegét. Gyakran az életből vett példákkal igazolta az írások helyességét. Nem csak misézett, tanított is. Gyakorlata részekben mindmáig megőrződött a katolikus misékben.

595 júliusában tartotta meg első zsinatját a Szent Péter-bazilikában, ahol hat döntését fogadtatta el egyháza képviselőivel. Így a misék rendjében változott a Miatyánk helye, illetve a Halleluja éneklésének ideje. Megváltoztatta a papok öltözékét is. A zsinaton kívül liturgikus rendelkezéseinek legismertebb vonatkozásai az úgynevezett gregorián énekek voltak. Gergely volt az a pápa, aki az addig szájhagyomány útján terjedő egyszólamú latin egyházi énekeket összegyűjtette, és azokat a misék rendjébe beépítette. Pontifikátusának egyik legjelentősebb mozzanata volt, hogy felismerte az egyházi birtokok pénzügyi és gazdasági irányításának hiányosságait. A pápa új hivatalnoki rendszert épített ki a távoli birtokok ellenőrzésére. Így az egyház bérlői és földhasználói hamar rádöbbentek, hogy többet nem csaphatják be az egyházi felügyelőket, a rectorokat vagy defensorokat. A pápa, mint a birtokok tulajdonosa hamarosan leváltotta a legtöbb gazdaság laikus vezetőjét, és helyükre klerikusokat állított.

Gergely komolyan vette pápai feladatait más egyházakkal való kapcsolataiban is. A keresztény egyházak mindegyikével hasonló politikát tartott fenn. Ennek alapja az volt, hogy elődjei nyomán a római pápa primátusát hirdette minden más egyházi vezető felett, ugyanakkor nagyon vigyázott arra, hogy ne lépje túl saját hatáskörét, és ezáltal ne avatkozzon bele más dolgába. Mindig tiszteletben tartotta a metropoliták és egyéb egyházi méltóságok jogkörét.

Igazán problémás helyzet a keleti egyházakkal állt fenn. 588-ban a konstantinápolyi pátriárka egyetemes pátriárkának nevezte ki magát, ezzel ugyanolyan rangot kapott, mint ami a római pápákat illeti meg. Gergely több levelet is írt a pátriárkának, Böjtölő Jánosnak, amelyekben megírta, hogy Róma püspöke nem személyiségi tiszteletből, hanem Istentől, és általa Szent Pétertől kapott joggal van felruházva. Az egyház vezetése egyedül az ő hatáskörébe tartozik. Az Apostoli Szentszék tehát minden egyház feje. Ennek értelmében több egyházi méltóság viselésébe beleszólt a keleti egyházak területén. Hamarosan fellángolt a vita a konstantinápolyi pátriárka hatalmát illetően. A nagy vitának azonban Gergely életében nem lett vége. A többi egyházzal viszont feltűnően jó viszonyt tartott fenn a pápa, amelyet Alexandriába vagy Antiokheiába írott levelei is megerősítenek.

Gergely munkásságában kiemelkedő szerepet kapott a szerzetesi élet népszerűsítése, kolostorok építése. Szent Benedek szabályait tartotta a legalkalmasabbnak a monostori élethez. Ezért ennek terjesztésével reformálta meg a legtöbb meglévő kolostor életét is.

A nagyszerű pápa utolsó éveiben gyakran elhatalmasodott rajta a borúlátás, és betegsége is egyre nagyobb erővel támadt szervezete ellen. Végül 604. március 12-én meghalt. Még aznap felravatalozták, és eltemették a Szent Péter-bazilikában. Földi maradványainak tiszteletét kiközösítés terhe mellett megtiltotta. Temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze a bazilika körül, és az emberek egyöntetű felkiáltása miatt azonnal szentté avatták. A nagy pápa hamvait a krónikák szerint V. Pál pápa átvitette V. Kelemen kápolnájába. A legendák szerint Gergely néhány ereklyéjét 826-ban a franciaországi Soissus-ba vitték.

A művészet kedvelt témája volt a középkor leghatalmasabb pápája. Leggyakrabban teljes pápai öltözékben ábrázolták a tiarával és a kettős kereszttel. Személyében a középkor legolvasottabb teológusa is sírba szállt. A már említett Magna Moralia és Liber pastoralis curae mellett híres Dialógusok című műve is, amelyben apró illusztrációk is megjelennek. Mivel 604. március 12-én temették el Rómában, a 8. századtól kezdve ezen a napon ünnepelték. Ez a nap azonban a nagyböjtbe esik, ezért emléknapját 1969-ben szeptember 3-ára helyezték, arra a napra, amikor Szent Péter utódjává szentelték.