Lwanga Szent Károly és társai vértanúk

Lwanga Szent Károly és vértanútársai szentté avatott ugandai vértanúk, akiket Mwanga bugandai király nevéhez köthető vallásüldözés alatt végeztek ki, 1886 és 1887 között.

Lwanga Károly 1860 és 1865 között született Ugandában. Húszéves korában keresztelkedett meg. A francia misszionárius Fehér Atyák első csoportja 1879-ben érkezett a mai Uganda területén - részleges államisággal - ma is megtalálható Buganda Királyságba, s noha itt szívesen fogadták őket, de az arab kereskedők ellenük fordították az akkor uralkodó Mtesa királyt, ezért hamarosan menekülniük kellett. Mtesa utóda, Mwanga király 1884-ben hívta vissza a térítő szerzeteseket. Az udvarban voltak keresztények, köztük Lwanga Károly is, aki apródok vezetője feladatot látta el. Mwanga király kapcsolata a keresztény térítőkkel hamarosan megromlott, s rendeletbe adta, hogy aki nem hagyja el a keresztény vallást, azt megöleti. Károly ekkor maga köré gyűjtötte imádságos virrasztásra azokat, akik hűségesek voltak a hitükhöz, így készültek a vértanúságra. A közöttük lévő hittanulókat megkeresztelték. Amikor másnap a király felszólította a keresztényeket, hogy álljanak a fal mellé, Károly volt az első, aki kilépett a sorból, és odaállt a nádból font falhoz, majd társai is mellé álltak.

Mwanga király Károlyt és 12 társát 1886. június 3-án elevenen elégettette, amiért hitükhöz ragaszkodva nem engedelmeskedtek neki. A keresztényüldözés 1886 májusa és 1887 januárja között tovább folyt.

A huszonkét ugandai vértanút XV. Benedek pápa 1920-ban avatta boldoggá. XI. Piusz pápa 1934-ben Lwanga Károlyt az Actio Catholica és az afrikai ifjúság védőszentjévé nyilvánította. VI. Pál pápa 1964. október 18-án, a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszaka alatt avatta őket szentté, amikor pasztorális látogatáson Ugandában járt.