Cím: 9444 Fertőszentmiklós, Szent István u. 48.
Telefon: +36/99/380-972
E-mail: simonicsp@freemail.hu
Adószám: 19885472-1-08
Bankszámlaszám: 59500344-10002010
Plébános: Simonics Péter
Lisieux-i Teréz (Alençon, 1873. január 2. – Lisieux, 1897. szeptember 30.) karmelita rendi római katolikus apáca, akit az egyházban szentként tisztelnek.
X. Piusz pápa "a modern idők legnagyobb szentjének" nevezte. Magyar nyelvterületen hívják még (Lisieux-i) Kis Szent Teréznek is, megkülönböztetve őt ugyanazon szerzetesrend 16. századi nagy alakjától, Ávilai (Nagy) Szent Teréztől.
Louis Martin és Zélie-Marie Guérin kilencedik gyermekeként született. Édesapja szerzetesi pályára készült, ám gyenge latin tudása miatt eltanácsolták, így órásmester lett. Édesanyja is szerzetesnek készült, ám végül csipkekészítő lett. 1876 decemberében az orvos megállapította, hogy édesanyja mellrákban szenved, és operációra már nincs lehetőség. 1877 augusztusában veszítette el Teréz az édesanyját. Ekkor négyéves volt. Az anya halála után novemberben a család a normandiai Lisieux-be költözött, ahol az anya gyógyszerész testvére feleségével és két leányával lakott.
Teréz 1881-ben kezdett a Notre Dame du Pré bencés apátság iskolájába járni. Leginkább olvasni szeretett, főleg lovagregényeket, Jeanne d’Arc történeteit. 1883 márciusában Teréz megbetegedett, az orvosok tehetetlenek voltak. A betegszobában az ágya mellett Mária-szobor állt. Május 13-án testvérei Szűz Máriához fohászkodtak, és a betegnek látomása volt, melyben Mária rámosoly-gott. Másnapra a tünetek megszűntek, a beteg meggyógyult. Felgyógyulása után folytatta az iskolát, elsőáldozásra készült. 1884. május 8-án volt elsőáldozó, amit önéletrajzában így kommentált: „Jézus első csókja lelkemen”. 1886 tavaszán édesapja kivette az apátsági iskolából, és ettől kezdve magánórákra járt. 1886 őszén újabb veszteség érte: nővére Marie is karmelita lett; Léonie pedig a klarisszákhoz lépett be – ám alig két hónap után hazatért. 1886 karácsonyán életét meghatározó lelki élményt tapasztalt. Ettől kezdve már nem aggodalmaskodott, nem érzékenykedett, nem nyafogott, nem álmodozott. Karmelita hivatása – imádkozni másokért, megmenteni másokat – megerő-södött.
1887 márciusában gyilkosság híre borzolta a lakosságot: egyik éjszaka kegyet-lenül meggyilkoltak két asszonyt és egy kislányt. A gyilkossággal vádolt Henri Pranzini tagadott, de a bíróság halálra ítélte. Teréz imádkozni kezdett, hogy az ítélet végrehajtása előtt a gyilkos térjen meg, bánja meg bűnét, Jézustól jelet is kért. Pranzini mindvégig az ártatlanságát hangoztatta, ám a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúlt, és azt megcsókolta. Ekkor Teréz még inkább elszánta magát a bűnösökért végzett imádságra és a karmelita életre.
1887 októberében újra jelentkezett a kolostor elöljárójánál, aki életkora miatt ezúttal is elutasította. Édesapjával Bayeux-ba mentek a püspökhöz, aki nem adta meg a várt engedélyt. Ezután apjával zarándokútra mentek Rómába. Az úton számos pap társaságában Teréz újabb tapasztalattal gazdagodott: a papok is emberek, gyarlók, törékenyek, őértük is imádkoznia kell. Teréz október 20-án, az általános kihallgatáson XIII. Leó pápát is megkérte, hogy engedje őt kolostor-ba lépni 15 évesen. A pápa válasza: ha a Jó Isten úgy akarja, be fog lépni. Az eset a sajtó érdeklődését is felkeltette.
1888. április 9-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén Teréz belépett a Lisieux-i Kármelbe. Fél évvel a jelöltidő után – szokás szerint – következik a beöl-tözés. Ám édesapjának betegsége miatt ezt elhalasztották, s végül 1889. január 10-én öltötte magára először a rend ruháját. Ettől kezdve leveleit így írta alá: a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz nővér. Feladatai a közösség-ben a víz, a sör és a kenyértészta előkészítése volt. Ezenkívül harangozott, étke-zések alatt felolvasott, imádságot vezetett. Közben édesapja súlyos beteg lett, képzelődött, hallucinált, viselkedése környezetére és saját magára is veszélyes-sé vált, ezért Caenbe került, a Jó Pásztor kórházba.
Teréz a noviciátus után 1890. szeptember 8-án tette le fogadalmát. 18 éves korá-tól új beosztást kapott: segédsekrestyés lett. Ebben az időben ébredt fel benne a vágy, hogy a saigoni karmelita kolostorba szeretne menni, hogy mindenkitől elfe-ledve, elrejtőzve élhessen. 1893. február 20-án nővérét, Pauline-t választotta meg a közösség perjelnőnek. Ágnes anya a korábbi főnöknőt noviciamester-nőnek nevezte ki, Terézt pedig az ő segítőjének.
1893. szeptember 8-án három év noviciátus után kérte a perjelnőt, hogy örökös novícia maradhasson. Ekkortájt kezdett el verseket, színdarabokat írni a közös-ség számára. 21 éves korától nagykorúként már ő is böjtölhetett. Állandósultak a torokfájásai, mellkasi fájdalmai.
1894. július 29-én meghalt édesapja. 1894. szeptember 14-én hosszas előkészület után Céline nővére is a karmeliták közé lépett. Az ő kolostorban készített fényképeiről ismerjük a kolostor életét. Ebben az esztendőben Teréz felfedezte a maga kis útját. Eközben egyre többet írt: az 1894–95-ös télen kérésre kezdte leírni gyermekkori emlékeit.
1896 márciusában a korábbi perjelnőt újraválasztották Teréz nővére helyett. Az új perjelnő Terézt továbbra is a novíciák mellé rendelte. Április 3-án éjjel, majd 4-én is, Teréz vért hányt. Ennek ellenére nem kímélte magát. Megkezdődtek Teréz belső megpróbáltatásai, melyek haláláig tartottak, kísértések a hit és remény ellen.
1897 elején egyre többször utalt arra, hogy nem lesz hosszú már az élete. Áprilisig nővértársai nem gondolták, hogy súlyos beteg, bár állandó gyomorbántalmak, láz és hányások gyötörték, köhögési rohamok kínozták. Május 18-án mentették fel feladatai alól. Június 2-ától kezdte írni önéletrajzát, elöljárói kérésre. Július 8-án a betegszobába vitték.
1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg, hosszú szenvedés után, tuberkulózis következtében.
Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30-án jelent meg az elöljárója parancsára írt önéletrajza Egy lélek története címmel, amely azonban a nővérek által korrek-túrázott változat. Hamarosan több nyelvre lefordították, magyarul először 1916-ban jelent meg. Ez az írása szerezte meg neki az ismertséget.
1907-ben X. Piusz pápa jelentette ki, hogy kívánja a szentté avatást. Egy magán-kihallgatáson Terézről a következőt mondta: „a modern idők legnagyobb szentje”. A boldoggá avatási pert 1910. augusztus 3-án kezdték meg. Ekkor még több olyan tanút meg tudtak hallgatni, akik Terézzel együtt éltek. A pert hét év múlva zárták le, s 1921. augusztus 14-én XV. Benedek pápa kiadta a dekrétumot, amely szerint Teréz az erényeket hősies fokon gyakorolta. A boldoggá avatást azonban már XI. Piusz pápa végezte 1923. április 29-én, és ő avatta szentté is 1925. május 17-én. A Szent Péter-bazilikában 50 ezren, a bazilika előtti téren félmillióan voltak tanúi az eseménynek. XI. Piusz 1927. december 14-én határozott arról, hogy Teréz Xavéri Szent Ferenc mellett a missziók védőszentje legyen. XII. Piusz pápa 1944-ben, néhány héttel azelőtt, hogy Franciaország felszabadult a német megszállás alól, Szent Johanna mellett Franciaország második védőszentjévé tette Terézt. 1956-ban adták ki Teréz írásának fotokópiáját.
A katolikus egyház október 1-jén emlékezik meg Terézről. II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítói címmel illette, amit korábban csak két nő kapott meg: Sziénai Szent Katalin és Ávilai Szent Teréz.
Szent Teréz teste elporladt, néhány csontdarab viszont megmaradt. Ezek a Lisieux-i bazilikában láthatók, egy koponyacsont darab viszont díszes fa ereklyetartóban 1994 óta járja a világot. Magyarországon 2007. augusztus 28. és szeptember 23. között volt ez az ereklye.
2008. október 19-én a missziók világnapján a lisieux-i bazilikában boldoggá avatták Lisieux-i Szent Teréz szüleit. A Martin házaspár az első az egyház történetében, akiket azután avattak boldoggá, hogy gyermeküket már a szentek között tisztelik. A boldoggá avatás dátumául október 19-ét, azon évben a missziók világnapját azért is választották, mert a Gyermek Jézusról nevezett Teréz, a missziók védőszentje, maga is szüleitől sajátította el az igazi missziós szellemet.
Ferenc pápa 2015. június 27-én jóváhagyta azt a dekrétumot, amely engedélyezi Szent Teréz szüleinek szentté avatását. Október 18-án a családról szóló püspöki szinódus idején, a missziós világnapon Ferenc pápa a Szent Péter-téren szentté avatta Louis Martint és Zélie Guérint. Ők az első nem vértanú házaspár az egyház történelmében, akiket együtt emelnek az oltárra.