Liguori Szent Alfonz püspök, egyháztanító

Liguori Szent Alfonz Mária (Marianella, 1696. szeptember 27. – Pagani, 1787. augusztus 1.) olasz katolikus teológus, egyháztanító, a redemptorista rend megalapítója, majd katolikus püspök, valamint a katolikus erkölcsteológia egyik legjelentősebb alakja. Nápolyi nemesi családban született, ahol nyolc testvére közül ő volt a legidősebb. Apja ellentengernagy volt a királyi hajóhadnál, és az ő kívánságára Alfonz jogot kezdett el tanulni. Tizenhét éves korában ledoktorált polgári és egyházjogból, majd két év gyakornokság után ügyvédként kezdett el működni. Huszonhét éves korában, egy nagyon sikeres működés után elvesztette a gravinai herceg milliós értékre menő perét a toszkánai nagyherceggel szemben, amitől magába szállt, elhagyta a jogászi pályát és a papi hivatást választotta. Teológiai tanulmányai végeztével felszentelték, majd belépett egy világi papokból álló missziós társulatba. Lelkipásztori munkájának újszerű módon állt neki, szorgalmazta a lelkipásztorok mellett álló segítő világi hívek kiképzését, az evangéliumot egyszerű szavakkal hirdette, valamint a bűnösöket a francia földről terjedő túlzott szigorúság (janzenizmus) helyett szeretettel és reményt keltve buzdította a megtérésre. Nápolyban és környékén így százszámra térítette meg a megrögzött bűnösöket.

Harminchat éves korában a megfeszített munka miatt súlyos beteg lett, és egy Scala nevű kis hegyi városba ment gyógykezelésre. Itt közelről látta a pásztorok, a parasztok és a bányászok lelki elhagyatottságát, és ekkor elhatározta, hogy egy népmissziók tartására hivatott papi közösséget alapít. Így alakult meg missziós papok társulataként 1732-ben a redemptoristák rendje, azaz a Legszentebb Megváltó Kongregációja. A rend 1749-ben kapta meg a pápai jóváhagyást, majd amikor a rend egyik tagja, Hofbauer Szent Kelemen az Alpoktól északra fekvő országokba is elvitte a rendet, az Egyház legnagyobb újkori férfi szerzetesrendjévé fejlődött, amely mind a mai napig tevékenykedik az egész világon, főleg népmissziókban és lelkipásztorkodásban. A nők számára Alfonz egy szemlélődő rendet alapított. Ezek az apácák, akik a redemptorisszák nevet viselik, számbelileg jóval kevesebben vannak, mint a redemptoristák, de a rendjük ma is széles körben elterjedt.

Alfonzot a lelkipásztorkodás tette a katolikus teológia egyik legnagyobb moralistájává. Fontosnak tartotta, hogy az egyes emberek lelkipásztori gondozásában is, főleg a gyóntatószékben, alapos felkészültséggel dolgozzanak. Nagy gondot fordított munkatársai teológiai, különösképpen pedig erkölcstani képzésére. Többéves munkával átdolgozta az egész erkölcstant. Ezzel megalkotta az újkori erkölcsteológia klasszikus művét, a Theologia moralis-t, amely magában foglalta az előző századok lelkipásztori ismereteit is.

Tiltakozása ellenére 66 éves korában XIII. Kelemen pápa kinevezte Sant’Agata de’ Goti püspökévé. Püspöksége 13 éve alatt megváltoztatta egyházmegyéjének lelki arculatát: missziót tartott minden plébánián, segítette a társadalom elesettjeit. Amikor ismételt kérésére VI. Piusz pápa 1775-ben fölmentette püspöki tisztéből, mint általános főnök visszatért rendjébe. Utolsó 17 évében nyaka annyira megmerevedett, hogy a fejét nem tudta fölemelni, de humorát haláláig megőrizte. Rendtársai között halt meg a campaniai Noccra del Paganiban, 1787. augusztus 1-jén.

XVI. Gergely pápa 1839-ben a szentek, IX. Piusz pápa 1871-ben az egyháztanítók sorába iktatta.

Attribútumai: kereszt, könyv, monstrancia, rózsafüzér. A gyóntató papok és morálteológusok, a keresztény erkölcs és a katonák védőszentje.