Canterbury Szent Ágoston

Canterburyi Ágoston, OSB (Róma, 534. november 13. – Canterbury, 604. május 26.) bencés szerzetes, 598-ban Canterbury első érseke. Ő az angol egyház egyik megalapítója, Anglia egyik védőszentje, szokásos mellékneve „az angolok apostola”.

Ágostont, aki egy római kolostor perjele volt, 595-ben Nagy Szent Gergely bízta meg azzal, hogy vezesse a pogány I. Æthelberht országának, a Kenti Királyságnak a keresztény hitre térítésével megbízott missziót. Æthelberht áttért a keresztény hitre, a misszionáriusokat hagyta szabadon prédikálni, a városfalon kívül még területet is biztosított számukra, ahol kolostort alapíthattak. Ágostont az angolok püspökévé szentelték, aki a király számos alattvalóját megtérítette. A legnagyobb tömeges keresztelésre 597 karácsonyán került sor, amikor a karácsonyi misén több ezer ember vette fel a keresztséget. 601-ben Gergely pápa további misszionáriusokat, s velük együtt biztató leveleket és ajándékokat küldött az egyháznak. Sikertelenül próbálta meg a kelta püspököket rábeszélni, hogy vessék alá magukat Ágoston egyházrendszerének. 604-ben Londonban és Rochesterben katolikus püspökségeket alapítottak, s létrehoztak egy iskolát angolszász papok és misszionáriusok képzésére. Szintén Ágoston intézte utódjának, Canterburyi Lőrincnek a felszentelését.

Ágoston 604-ben halt meg, ezt követően röviddel már szentté is avatták. Az angliai egyház és a Szentszék között még 930 évig megvolt az egység, mígnem VIII. Henrik a 16. században függetlenné nem nyilvánította az előbbit.

Miután a római légiók 410-ben elhagyták Britannia provinciát, a Brit-sziget lakosainak egyedül kellett megvédeniük magukat a szászok támadásai ellen. A sziget lakosságát már Britannia szétesése előtt is keresztény hitre térítették, még eretnekük is volt, Pelagius. A légió kivonulása után a déli partokat pogány törzsek népesítették be, de a sziget nyugati fele keresztény maradt. A brit egyház a rómaitól külön fejlődött, rájuk az Ír-szigetet megtérítő misszionáriusok voltak hatással. A brit egyházra inkább a kolostorok, semmint a püspökségek voltak a jellemzők. A két egyház között eltérés mutatkozott a húsvét dátumának megállapításában és a papok által hordott hajviselet, a tonzúra jellemzőiben is. A kereszténységnek a keleti parton való túlélésére utaló bizonyítékok közé tartozik Szent Alban kultuszának fennmaradása és az eccles, a latin egyházért kifejezésnek az angol településnevekben való megléte. Ez volt a háttér, amelynek ismeretében I. Gergely pápa 595-ben úgy határozott, hogy hittérítőket küld az angolszász területekre

595-ben Gergely a Szent Antoniusz apátság egyik papját, Ágostont választotta a Kentbe küldendő misszió vezetőjének, és ő választotta ki az Ágostont kísérő szerzeteseket is. Arról nem maradtak fenn források, Gergely miért egy szerzetest nevezett ki a küldetés élére. Gergely pápa írt egyszer egy ajánlást Æthelberhtnek, melyben kifejtette, hogy Ágoston mennyire érti a Bibliát, tehát hogy mennyire művelt. Képességei között megtalálható volt az adminisztráció vezetéséhez szükséges szakértelem is, amelyet Gergely jól ismert, hiszen amikor pápaként egyidejűleg a Szent Antal-apátság apátja volt, Ágoston perjelre bízta az apátság napi ügyeinek intézését.

Ágoston Canterburyi Lőrinccel, az érsekség következő előjárójával és negyven másik emberrel – köztük szerzetesekkel – érkezett meg.  Már rögtön megérkezésük után sikereket értek el: Ethelbert megengedte, hogy a papok a fővárosban, Canterburyben letelepedjenek és igét hirdessenek. A misék helyszíne a Szent Márton-templom volt. Ágoston a püspökség központját Canterburybe helyezte. A sikeres térítéseket követően Ágoston visszaküldte Lőrincet Rómába, vele együtt tájékoztatót küldött a misszióról, és kérdéseket intézett a pápához. Ezek közé tartozott az, hogy hogyan szervezze meg az egyházat, mi legyen a templomok fosztogatóinak büntetése, útmutatást kért, hogy ki kivel köthet házasságot, és a püspökök felszentelésének tárgyában.

601-ben egy másik missziót küldtek Rómából Canterburybe. Ágostonnak papi süveget, szent edényeket, miseruhákat, ereklyéket és könyveket vittek. A papi süveg a metropolitai rang jelképe volt, és azt jelezte, hogy Ágoston ettől kezdve érsek volt. 604-ben Ágoston további két püspökséget alapított a szigeten. A két terület élére két, 601-ben hozzá érkezett embert választott. London püspöke Mellitusz, míg Rochester püspöke Jusztusz lett. Az eredetileg pogány templomokat kereszténnyé szentelték, és amennyiben lehetséges volt, a hagyományokat is átültették úgy, hogy ezután ezekkel a keresztény mártírokra emlékeztek.

Gergely törvényt alkotott az egyháziak és a világiak viselkedéséről. Az új missziót közvetlenül a pápa fennhatósága alá utalta, s világossá tette, hogy sem az angol püspököknek nincs a frank területeken fennhatósága, sem pedig fordítva. Más előírások az egyháziak képzésével és a misszionáriusok életvitelével voltak kapcsolatosak.

Ágoston már halála előtt felszentelte az érseki posztra utódjának Canterburyi Lőrincet, talán azért, hogy biztosítsa a tisztség továbbélését. Sikereinek nagy részét annak köszönhette, hogy közeli kapcsolatban állt Ethelberttel, ami biztosította az érsekség megalapításához a megfelelő körülményeket. Ágoston példája kihatással volt az Angolszász Egyház nagy küldetéseire is.

Ágostont eredetileg a mai Canterburyi Szent Ágoston-apátság oszlopcsar-nokában temették el, de később exhumálták, és egy apátsági templom sírjába helyezték, ami később zarándokhely lett. Anglia normann megszállását követően aktívan támogatták Szent Ágoston kultuszát. Az angol reformáció idején sírját lerombolták, és földi maradványai eltűntek.