Avilai Szent Teréz

Ávilai Teréz (Ávila, Kasztília, Spanyolország, 1515. március 28. – Alba de Tormes, Salamanca (tartomány), 1582. október 4.) apáca, misztikus, a római katolikus egyház szentje és egyháztanítója, a Sarutlan Kármelita Rend megalapítója. A spanyol aranykor (1492–1659) egyik legfontosabb írójaként tartják számon.

Magyar nyelvterületen hívják még Nagy Szent Teréznek is, ugyanazon szerzetes-rend 19. századi másik alakjától, Lisieux-i Szent Teréztől megkülönböztetve, akit Kis Szent Teréznek szokás nevezni.

A kasztíliai Ávilában, 1515-ben, jómódú zsidó családban született, tizenkét gyermek egyikeként. Nagyapja marranó volt, azaz a zsidóüldözések hatására kitért (kikeresztelkedett). Apja gazdag ruha- és gyapjúkereskedő, Ávila egyik leggazdagabb embere, aki lovagi címet szerzett, és beolvadt a katolikus keresz-tény társadalomba. Már gyermekként kereste a magányt, és amikor más lányok-kal volt együtt, szeretett velük apácásdit játszani; úgy téve, mintha valami zárdában élnének együtt.13-14 éves korában (1528) elveszítette az édesanyját, ekkor a Szent Szűzhöz fordult segítségért, aki „édesanyja lett mindörökre˝.

Apja a 16 éves lányt az ávilai Santa María de la Gracia Ágoston-rendi apácákhoz vitte továbbtanulás céljából. Betegsége miatt azonban 18 hónap múlva távozott onnan, és néhány évig édesapjával és rokonaival maradt. Nem akart férjhez menni, így 1535 őszén apja akarata ellenére karmelita apáca lett a Megteste-sülés ávilai kolostorában.

A kolostorban aztán súlyosan megbetegedett. Nem világos, hogy milyen beteg-ségről van szó, a tünetei: bágyadtság, ájulás, epilepsziás rohamok és gör-csök. A zárdából haza is vitték, hogy a szülői házában haljon meg. Két-három éven át bénultan feküdt. Sikerült azonban felépülnie, és visszatért a kolostorba. Elmondása szerint – Szent József közbenjárásának köszönhetően gyógyult meg.

A fiatal lányból fokozatosan érett, bölcs apácává változott, olyan emberek vették körül, akik lelki tanácsért fordultak hozzá mind a kolostorban, mind annak falain túl. Ebbe a körbe tartozott az apja is, aki végül beletörődött a lánya választásába.

A spanyol karmelita szerzetesség megújítójaként egy új rend, az ún. Sarutlan Kármelita Rend alapítója lett. Az első kis zárda, amelyben Teréz apátnő lett, 1562-ben jelent meg Avilában. Csak 12 nővér volt benne, az egykori apostolok száma szerint.

 

Életének második felét főként új karmelita kolostorok létrehozásának és az írásnak szentelte. 1567-ben felhatalmazást kapott Rubeo de Ravenna karmelita vezetőtől, hogy rendházakat létesítsen. Összesen tizenhét zárdát alapított. 1567-ben találkozott Keresztes Jánossal, akivel a következő évben megalapította a rend férfiágát.

Húsz éven keresztül, az első kolostor alapításától a haláláig (1562–1582) mint-egy 5600 kilométert gyalogolt Spanyolország-szerte. Erős ellenállásba ütközött az egyházi hatóságok egyes képviselői részéről, a pápai nuncius szándéka volt a sarutlan karmeliták kolostorainak megszüntetése, a megreformálatlan rendnek alárendelve őket. Terézt „bosszantó, csavargó nőnek” nevezték, aki Pál apostol parancsával ellentétben a könyvírásnak szentelte magát, és kolostorokat alapít pápai engedély nélkül.

Az önéletrajzát az inkvizíció elkobozta, és kiadási tilalmát csak 1586-ban, négy évvel a halála után oldották fel. 1580-ban azonban XIII. Gergely pápa jóváhagyta a karmelita rend két részre oszlását, és ezzel hivatalosan is elismerte a „sarutlan karmeliták” jogi önállóságát.

Élete folyamán misztikus élményei voltak (látomások, elragadtatások, eksztázis). 25 éves volt, amikor az első nagyobb misztikus élményben, Jézus első jelenésében részesült. Azonban még legjobb barátai közül is sokan gondolták azt, hogy ördögi szemfényvesztés áldozata. Lelki életének további elmélyülése volt 1558 táján a pokolról való víziója.

Önéletrajzában azt írta, hogy a vallásos elragadtatás pillanatában nem tudja megakadályozni, hogy felemelkedjen a földről; bár alázatból küzdött ez ellen.

1622-ben szentté avatták és 1970-ben VI. Pál pápasága idején a katolikus egyház tanítójává nyilvánították. Halálának napján a katolikus egyház Assisi Szent Ferencről emlékezett meg, ezért a következő napra tették az ő emlék-napját. Azonban a naptárreform miatt október 4-ét október 15-e követte, így Szent Teréz ünnepe is október 15-e lett.