Assisi Szent Ferenc (Assisi, 1182. július 5. – Assisi, 1226. október 3.) a ferences rend megalapítója; Itália, illetve a mai Olaszország, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. Az egyik legnagyobb hatású középkori szent, akinek jelentős kultusza van a nyugati kultúrában.

Giovanni – azaz közismertebb nevén Ferenc – tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt, köztük természetesen latinul is. A tanulás és a harci játékok mellett szívesen mulatozott ifjú nemes barátai társaságában.

Misztikus élményben volt része szülőföldjén, a Szent Damján templomban. A megfeszített Jézus képmása életre kelt előtte, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta. Pietro nagyon felháborodott fia cselekedetein, és megpróbálta fiát „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amelyre apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként tengődött Assisi környékén. Ezt követően visszatért a városba, több romos templomot rendbe hozott, köztük a Santa Maria degli Angeli-kápolnát, azaz a Porziuncolát.

Ferenc 1209. február 24-én, a Máté evangéliuma 10:9 sorainak hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát öltött, és mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan követte őt az első tanítvány, aki minden vagyonát feláldozta a hit terjesztése érdekében. Hamarosan Ferenc több barátja is csatlakozott hozzájuk.

Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösségben, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként éltek együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat.

Még abban a hónapban elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.

A rend tagjait "frátereknek", azaz "testvéreknek" nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának szentelik.

Ettől kezdve az új rend gyorsan gyarapodott, egyre népszerűbb lett a nemesség körében is. Amikor az alapítás évében Assisi Szent Klára hallotta őt prédikálni az assisi San Rufino-templomban, ráébredt elhivatottságára. Rufino nevű bátyja is csatlakozott az új rendhez. 1211. március 28-án, virágvasárnap Ferenc a Porziuncola kápolnában találkozott Klárával és megalapították a később klarisszáknak nevezett női rendet, amelynek tagjait a Szent Damján-templom melletti kolostorban szállásolta el.

1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal.

1217-ben a növekvő szerzetesgyülekezet tartományokra és csoportokra oszlott és barátokat küldtek Franciaországba, Németországba, Magyarországra, Spanyolországba és Keletre.

1223. szeptember 17-én a Verna-hegyen, imádkozás közben, megjelentek rajta a stigmák.

1226-ban gyógykezelésre ment Rietibe, onnan Sienába szállították, végül hazavitték Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porziuncolában hunyt el. Halála után hozták nyilvánosságra a rajta megjelenő stigmák létét, kiemelve azt, hogy az addig ismertté vált stigmatizált szentek közül ő az első, akinek testén az összes stigma megjelent, azaz a bordáján lévő lándzsaszúrás is.

1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.

Assisi Szent Ferencről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is, akik értették a szavait. Éppen ezért a különféle ábrázolásokon, festményeken, szobrokon az alakja gyakran látható állatok, elsősorban madarak társaságában. Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján ünneplik.