Antiochiai Szent Ignác

Antiochiai Szent Ignác (35 körül – 117 október 17.) Antiochia püspöke 69-től haláláig, apostoli atya.

Domitianus rendeletet hozott a zsidók üldözésére, de ekkor még nem tettek különbséget a zsidó felkelők és a keresztények között. Traianus olyan rendeletet hozott, hogy aki nem tagadja meg keresztény hitét, azt el kell ítélni. 110 és 115 között Ignácot mint Antiochia püspökét láncra verték, és hajóra tették Róma felé. A hajó több ázsiai városban kikötött és keresztények látogattak el hozzá, így módja volt leveleket küldeni a városok keresztény közösségének, megköszönve az együttérzést. A római amfiteátrumban vadállatok falták fel.

Teológiai üzenetének magva a világban megtalálható isteni üdvökonómia: Istennek az a szándéka, hogy megszabadítsa a mindenséget és az embert e világ fejedelmének önkényétől. A próféták által készítette fel az emberiséget erre a diadalra, amelyben beteljesedtek a próféták várakozásai. Az üldözött próféták ugyanis az üldözött keresztények előképei.

Világosan vallja mind Krisztus emberségét, mind istenségét. Támadja a dokétistákat, akik tagadták Krisztus emberi természetét és szenvedését. Velük szemben hangsúlyozza a földi Krisztust, aki született, szenvedett és meghalt. Külön kiemeli Mária szüzességét és szülését.

Az egyházat szeretet-szövetségnek, de az áldozatbemutatás helyének, áldozati oltárnak is mondja. Az elnevezés mögött az állhat, hogy az eucharisztiát az egyház áldozatának tekinti. Ez egyben Krisztus szenvedő teste, a halál ellenszere, a halhatatlanság orvossága is. Ő használja először a katolikus egyház kifejezést az egész közösség megnevezésére.

Testének maradványait elküldték Antiochiába, majd visszakerült Rómába a Szent Kelemen-bazilikába. Eleinte december 20-ára, azután valószínűleg elírás miatt február elsejére tették az ünnepnapját, majd a szírektől vette át a római egyház az október 17-ét.