Alexandriai Szent Katalin szűz

Alexandriai Szent Katalin (282 körül – 305) bizonyos keresztény hagyomány alapján alexandriai szűz és vértanú, aki Maximinus Daia római császár idejében élt.

Történetét és alakját a mai kutatók nem tekintik valóságnak. Egyesek úgy vélik, hogy Katalin legendája valószínűleg Alexandriai Dorottya († 320) szűz és Hüpatia filozófus életén és meggyilkolásán alapul.

A legenda szerint királyi családból származott. Amikor Maximinus római császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a pogány vallás bálványainak. A 18 éves Katalin ekkor a templomba sietett, hogy az áldozattól visszatartsa a keresztényeket. Elfogták, a császár elé vitték, akit a Szent kereszt üdvözítő erejére figyelmeztetett, aki erre összegyűjtötte 50 filozófusát, hogy győzzék meg a leányt, de Szent Mihály arkangyal olyan erőt adott neki, hogy megtérítette a bölcseket is, akiket a császár ezután tűzhalálra ítélt. Ezután gazdagsággal és házassággal csábította Katalint a börtönben Porphyrius hivatalnokával, aki a lány hatására 200 katonával együtt megtért. Erre a császár késes kerekekkel akarta szétszaggattatni, de a kerekek oly erővel törtek szét, hogy sok ott álló katonát megöltek. Ekkor a császárné lépett közbe a megmentéséért, és kereszténynek vallotta magát, őt is lefejezték, sőt Porphyriust is kivégezték a 200 katonával együtt. Végül Katalint fővesztésre ítélték. Halála előtt imádkozott azokért, akik majd közbenjárását kérik és Isten válaszolt neki a felhőből, hogy kérése teljesül. Amikor lefejezték, testéből vér helyett tej folyt. Holttestét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol a sírjából szivárgó tej és olaj minden betegséget meggyógyított.

305. november 24-én vagy 25-én halt meg. Emléknapja november 25. A magasabb iskolák, a filozófia és a filozófusok, ügyvédek, a könyvtárak, a könyvtárosok és a nyomdászok, a kerékgyártók, a tanuló lányok, a fiatal diákok és nők, dajkák védőszentje.