Szent Maximilian Kolbe vértanú

Szent Maximilian Kolbe vértanú

Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8. – Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú. Szegény szülők gyermekeként egy lengyelországi kisvárosban született 1894-ben. A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Apja először gyári munkásként kereste kenyerét, később egy vallásos kiadványokat forgalmazó könyvesboltot vezetett. Az apa 1914-ben belépett a Józef Piłsudski tábornok által vezetett, az orosz megszállók ellen, a lengyel függetlenségért harcoló légióba. Az oroszok elfogták és kivégezték.

Rajmund 1907-ben lépett a minorita rendbe. A középiskolát Lembergben a ferencesek kisszemináriumában végezte, 1910-től ugyanitt volt novícius. A rendben a Maximilian nevet kapta. Filozófiát 1912-től Krakkóban és Rómában a Gregoriana Egyetemen, teológiát 1915-től szintén Rómában a Seraphicumban (a Nemzetközi Ferences Kollégiumban) tanult, mindkét helyen doktorátust szerezve. 1914. október 1-jén tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat.

1917-ben hat rendtársával megalapította a Militia Immaculatae (A Szeplőtelen Szűz Katonái) társulatot, hogy Szűz Mária közbenjárásával a bűnösök és az egyház ellenségeinek megtérítésén dolgozzon, különös tekintettel a szabadkőművesekre. 1918. április 28-án szentelték pappá Rómában. Lengyelországba visszatérve kezdetben tanár és kórházlelkész volt. 1919-től Krakkóban a rendi szeminárium filozófia és egyháztörténelem tanára. Tüdőbetegségéből felgyógyulva elindította a Rycerz Niepokalanej (A Szeplőtelen Szűz Lovagja) című folyóiratot. Emellett napilapot is irányított, valamint katolikus rádióállomást alapított. 1927-ben Varsó mellett megalapította Niepokalanow (a Szeplőtelen városa) kolostorát, mely irányítása alatt gyors virágzásnak indult.

Rendje 1930-ban Japánba küldte missziós szolgálatra. Nagaszakiban egy ferences kolostort, egy második Niepokalanowot alapított. A szemináriumban filozófiát tanított, és a helybeli papokkal együtt szerkesztette a japán nyelvű Lovagot, mely 1930-ban tízezer, 1934-ben pedig már hetvenezer példányban jelent meg. A Távol-Keleten töltött évek alatt két kisszemináriumot alapított japán fiatalok részére.

Hazatérése után, 1936-tól ismét Niepokalanow házfőnöke. 1939-ben, a háború kitörése után nem sokkal a Gestapo negyven rendtársával együtt letartóztatta, 4 hónapig volt börtönben. 1941. február 17-én újra letartóztatták, mivel rádióján németellenes műsort sugárzott, valamint lengyel, zsidó és ukrán üldözötteket bújtatott, illetve menekülésüket segítette. Először a varsói központi börtönbe szállították, majd május 20-án az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab. Augusztus 1-jén a tábor 14-es barakkjából, ahol Maximilian Kolbe is élt, megszökött egy rab. A tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz lakóját éhhalálra ítélte. Ekkor Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa, Franciszek Gajowniczek helyett. A tíz foglyot egy félig földbe ásott bunkerbe zárták össze, hogy lassú éhhalál végezzen velük. A bunkerből mindvégig hallatszott az imádság és az ének, amit Kolbe atya vezetett a halálraítéltek között. Két hét után már csak ő volt életben (böjthöz szokott szervezete bírta az éhezést). Nagyboldogasszony vigíliáján egy injekcióval oltották ki életét. Franciszek Gajowniczek túlélte a tábort, 1995-ben hunyt el.

1971. október 17-én VI. Pál pápa boldoggá, majd 1982. október 10-én II. János Pál pápa szentté avatta. Mindkét eseményen részt vett Franciszek Gajowniczek is. Liturgikus ünnepét a katolikus egyházban augusztus 14-én tartják. A szent ábrázolása: barna, ferences rendi habitus (csuha), rajta rabcsíkos kabát, a háttérben szögesdrót. A keresztény sajtó és újságírók védőszentje, emellett a családok, rabok, az internet és a rádióamatőröké is. Mértéktelenség (torkosság, iszákosság) elleni harcban kérik oltalmát.