Szent Klára szűz

Szent Klára szűz

Assisi Klára katolikus nevén Assisi Szent Klára (Assisi, 1194. július 16. – 1253. augusztus 11.) középkori itáliai apáca, Assisi Ferenc egyik korai követője, a róla elnevezett apácarend megalapítója.

A gazdag és nemes Offreducci-Favarone család első leányaként született. Két húgával együtt vallásos nevelést kapott, és megtanították őket mindarra, amire akkoriban egy előkelő leánynak szüksége lehetett. Klára tudott latinul, és szép oltárterítőket hímzett.

1210-ben hallotta először prédikálni Assisi Szent Ferencet és 1211 vagy 1212 virágvasárnapját követő nagyhétfőn, 18 éves kora körül néhány társnőjével együtt a Porziuncola-kápolnába menekült, ahol Szent Ferenc kezeiből a szerzetesi öltönyt felvette. Az elképedt rokonok szépszerével és erőszakkal vissza akarták vinni Klárát a városba, de nem tudták eltántorítani szándékától. A várható zaklatások elkerülésére Szent Ferenc átküldte a rend pansói székházába. Utóbb egy kis zárdát építtetett, amelybe az általa alapított rend apácáit telepítette. A családjából kisebbik húga és édesanyja is csatlakozott a rendhez. 1244-től kezdve ágyban fekvő beteg volt, de a rend irányítását továbbra is energikusan intézte. A hagyomány szerint a szentmise cselekményeit a távolból is követte, ezért a televíziósok védőszentje is lett.

Ünnepélyes temetésén IV. Ince pápa is megjelent. 1255-ben IV. Sándor pápa szentté avatta, majd utóbb, 1260-ban a klarisszák részére Assisiben új zárdát építtetett és Klára holttestét is odavitette.