Szent Ágoston

Szent Ágoston püspök

Hippói Ágoston vagy egyházi nevén Szent Ágoston (Thagaste, Észak-Afrika, 354. november 13. – Hippo Regius, 430. augusztus 28.) hippói püspök, egyházatya, filozófus.

A kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott. Beleépítette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak gondolt nemcsak a neoplatonikusoktól, hanem Cicerótól, Platóntól, a sztoikus filozófiától is. Gondolkodói hagyatékának számos eleme máig él a keresztény teológiában és bölcseletben. Katolikus és protestáns irányzatok sora hivatkozott műveire, amelyeket a 17. századtól gondos kezek gyűjtöttek egybe és adtak közre egyre alaposabb és teljesebb nyomtatott kiadásokban.

Viszonylag későn, hosszú vívódás után, harminckét éves korában keresztelkedett meg és tért vissza szülőföldjére, ahol először pappá, majd 395-ben püspökké szentelték. Ezt követően élete hivatali kötelességekre szorítkozott: vitatkozott a katolicizmus ellenfeleivel, zsinatokon vett részt, prédikált és elmélkedett. Életének hátralévő harmincnégy évében még számos könyvet, levelet írt: több mint száz művet hagyott hátra.

426-ban püspöki hivatalának gyakorlati és külső teendőit rábízta barátjára, Heraclitusra, és részben visszavonult a közélettől, csak szombaton és vasárnap prédikált. Szabad idejét írással töltötte, az elmúlt évek műveit (93 írás) tekintette át kétkötetes műben, annak érdekében, hogy a bennük esetlegesen felbukkanó tévedéseket, ellentmondásokat felszámolja. De az elkövetkező években még több más könyvet is írt.

429-ben nyolcvanezer főnyi vandál és alán sereg szállt partra Geiserich vandál király parancsnoksága alatt Mauritániában, és miután ezt a tartományt meghódította, tovább indult Numidia felé. Ágoston ekkor hetvenhatodik évében volt, súlyos asztmával küzdött. Amikor láza egyre súlyosbodott, halála előtt tizenegy nappal az orvosokon és az ételhordókon kívül mindenkit kitiltott a szobájából, egyedül akart lenni Istennel, és minden idejét imádkozással töltötte. Amikor az orvosok megtiltották, hogy olvasással fárassza szemeit, óriás betűkkel felíratta Dávid bűnbánó zsoltárjait egy táblára, és odaszögeztette ágya mellé a falra.

430. augusztus 28-án este halt meg. Holttestét 724-ben Liutprand longobárd király vitette Szardíniáról Paviába. 1695-ben fedezték fel a kriptát, amiben megtalálták. Jelenleg a paviai Szent Péter-bazilika márványsírja őrzi a szent püspök földi maradványait, ezüst ereklyetartóban.