Szent Ágnes

Szent Ágnes

Szent Ágnes (Róma 290-293 – Róma, 305. január 21.) szűz és vértanú, a katolikus egyházak szentje. Egyike annak a hét nőnek, akik szerepelnek a szent szüzek sorában a római mise-kánonban. Ő a szüzesség, a kertészek, a leányok, a jegyespárok, a nemi erőszak áldozatainak és a szüzeknek a védőszentje. Ünnepnapja január 21., a mártíromsága évfordulója.

A művészetben báránnyal ábrázolják, minthogy neve hasonlít a latin agnus szóhoz, amely-nek jelentése „bárány". Az Ágnes név valójában a görög nőnemű hagnē melléknévből ered, amely szűzieset, tisztát, szentet jelent.

A hagyomány szerint, Szent Ágnes kereszténnyé lett római nemesi család gyermekeként született 291 körül. 12 vagy 13 éves korában halt mártírhalált Diocletianus római császár uralkodása idején, 305. január 21-én. Sempronius prefektus szerette volna fiának feleségül Ágnest, de a lány elutasítása nyomán halálra ítélte. Mivel a római jog nem engedélyezte szüzek kivégzését, Sempronius a meztelen Ágnest keresztül vonszolta az utcákon egy bordélyházig. Ezalatt csodák történtek. A lány imájára a haja megnőtt és befedte a testét, hogy elfedje szégyenét. Azok a férfiak pedig, akik megpróbálták megerőszakolni, rögtön megvakultak. Máglyán akarták megégetni, de a fahasábok nem égtek. Erre a főtiszt kihúzta a kardját és lefejezte Ágnest. Más szövegemlékek szerint torkon döfte. Úgy tartják, hogy Ágnes kiömlött vérét más keresztények felitatták ruhadarabokkal a kivégzőhely földjéről.

Ágnes csontjait a római Sant'Agnese fuori le mura-templomban helyezték el, amelyet a sírjának helyet adó katakomba fölé emeltek, koponyáját pedig a Piazza Navonán található Sant'Agnese in Agone-templom oldalkápolnájában őrzik.

Egy érdekes szokás jellemző az ünnepnapjára. Két bárányt hoznak a Tre Fontane trappista apátságból Rómába a pápához megáldani. Nagycsütörtökön nyírják meg őket, és a gyapjukból szövik a palliumot, az érseki vállszalagot, amelyet a pápa ad az újonnan felszentelt érseknek, méltósága és a pápával való egysége jeleként.