Páduai Szent Antal

Páduai Szent Antal

Páduai Antal, katolikus nevén Páduai Szent Antal (Lisszabon, 1195. augusztus 15. – Arcella, 1231. június 13.) portugál származású ferences rendi teológus és prédikátor. A római katolikus egyház szentje; a szegények védőszentje. XII. Piusz pápa pápa 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánította.

Portugál nemesi családból származott, eredetileg Fernando névre keresztelték. Körülbelül 16 éves lehetett, amikor belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé. Ekkor vette fel az Antal nevet, védőszentjéül Remete Szent Antalt választva. 1220-ban átlépett a ferences rendbe, és misszionáriusként Marokkóba indult. Betegsége miatt hamar haza kellett térnie, a hajó azonban viharba került, és Szicília partjaira vetődött. Itt élt egy rövid ideig, és itt vett részt 1221-ben a ferencesek generális káptalanján. Ekkor találkozott Assisi Szent Ferenccel. Antal feltűnt szónoki képességeivel, ezért azzal bízták meg, hogy Dél-Franciaországban a katharoknak és a valdenseknek prédikáljon. 1227-ben tért vissza Észak-Itáliába, ahol térítő prédikátor és tartományfőnök lett, miközben a Bolognai Egyetemen a teológia ferences lektora volt.

1230-ban visszavonult számos hivatalától, és 1231-ben útban Padova felé halt meg, az arcellai kolostorban.

A nép viharos követelésére IX. Gergely pápa már tizenegy hónappal halála után, 1232. május 30-án szentté avatta. 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánították.

Páduai Szent Antal (többek között) a szegények védőszentje, ezért a katolikus templomokban a szobra előtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál.

Sírja a padovai Szent Antal-bazilikában található, híres zarándokhely. Ünnepe június 13., a liliomnyílás napja, amely az ártatlanság, a tisz-taság virága.