Kapisztrán Szent János

Kapisztrán Szent János áldozópap

Kapisztrán Szent János (Capestrano, 1386. június 24. – Újlak, 1456. október 23.) itáliai teológus, hitszónok, vándorprédikátor, inkvizítor, a magyar keresztes sereg toborzója (1456).

János Dél-Itáliában, a mai olaszországi Abruzzo tartományban, Aquila közelében található Capestrano faluban született. Apja "északi báró", minden valószínűség szerint német származású zsoldoskapitány, mert a család később Tedeschinek, azaz Németnek nevezte magát. János gyermekkorának egyik szörnyű élménye volt, hogy a szeme láttára égették fel atyja várát.

János ifjúkorában világi életet élt, jogot tanult, a perugiai egyetemen a jogtudós Pietro de Ubaldis tanítványa volt, sikeres bíró és csakhamar a nápolyi törvényszék elnöke lett. 1412-ben Nápolyi László Perugia kormányzójává nevezte ki. 1416-ban azonban a szomszéd tartományi központ, Rimini ura elfogta és börtönbe vetette. A fogság alatt János kétségbeesésében elvetette egész korábbi életét, és amikor sikerült kiváltani a fogságból magát, 1416. október 4-én belépett a ferences rendbe, Sienai Szent Bernardin tanítványa lett. Őt követve pappá szentelésétől 1420-tól kezdve nagy hatással tartotta prédikációit számos városban. 1429-ben Jánost más obszerváns szerzetesekkel együtt Rómába rendelték és társai, mint kiváló szónokot őt bízták meg, hogy tisztázza őket a vádak alól, ami a bíborosi testület előtt sikerült is neki.

IV. Jenő és V. Miklós gyakran bízták meg követi feladatokkal, melyekben mindig nagy lelkesedéssel vett részt. 1439-ben őt küldték követségbe Milánóba és Burgundiába, hogy V. Félix ellenpápa működését megakadályozza, 1446-ban a francia király udvarába helyezték pápai nagykövetként, ahol 1449-re sikerült végleg felszámolnia az akkor már 70 éve fennálló avignoni ellenpápaságot. Kapisztrán jó szónok volt, s minden esetben egyházának érdekeit szem előtt tartva írt és beszélt. Cselekedeteit bibliai érvekkel igyekezett alátámasztani.

1451-től működési helyét a Habsburgok bécsi udvarába tette át, mint a pápa apostoli nunciusa. Szolgálatának ideje alatt bejárta a Német-római Birodalom, Csehország és Magyarország területét. Huzamosabb időt töltött IV. Kázmér lengyel királynál is. A 15. század itáliai prédikátorai közül az egyetlen volt, aki Itálián kívül is nagy hatást gyakorolt. Prédikációit latinul mondta el, majd a beszédét egy tolmács a képessége szerint elmagyarázta a hallgatóságának.

V. Miklós pápa 1447-ben valamennyi eretnek inkvizítorává tette és megerősítette azokban az inkvizítori fölhatalmazásokban, amelyekkel V. Márton pápa ruházta föl, s amelyeket IV. Jenő pápa még 1432. május 1-jén megerősített. Kapisztrán az inkvizíció vezetőjeként az eretnekek üldözését irányította Lengyelországban, Németországban, Csehországban, Magyarországon és Moldvában, inkvizítorként a katolikus egyház által eretneknek ítélt csoportok ellen harcolt, s az eszközökben nem válogatott. Kíméletlenül küldte máglyára a tiltott tanok követőit.

A korabeli híradások szerint vándorútja során több tízezres, sőt, néhol százezres tömegek hallgatták prédikációit. Mindenekelőtt azonban a csehországi husziták német és magyar földön is rohamosan terjedő vallási mozgalmának megsemmisítését tűzte ki célul.

Miután 1453-ban Konstantinápoly elesett, 1454-ben III. Kallixtusz pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy fanatikus lelkesedésével főként Németországban az Oszmán Birodalom ellen gyűjtsön kereszteseket. 1455-ben Magyarországra érkezett és a török elleni széles keresztény összefogás létrehozásán fáradozott. A korábbi sikertelenséggel nem törődve 1456 tavaszán újra lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához.

A sikeresen összegyűjtött irreguláris sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse őt Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Miután Hunyadi hajóhadával áttörte Baltoglu török admirálisnak a Dunán Zimony vonalában felállított hajóhadát, Kapisztránt és az általa toborzott sereget a Száva szigetére küldte. Hunyadi pedig zsoldosaival bevonult a várba, ahol a védők, élükön Hunyadi sógorával, Szilágyi Mihállyal már csak nehezen tartották magukat a szétlőtt falak között. A szultán július 22-én rohamra küldte seregét, ám a vár védői visszaverték a törökök elitalakulatait.

A következő napon Mehmed újabb rohamot akart indítani, de a döntő összecsapást végül a véletlen idézte elő: történt ugyanis, hogy Kapisztrán fegyelmezetlen csapataiból néhány keresztes vitéz átkelt a folyón, és a török tábor szomszédságából nyilazni kezdte az ellenséget. Példájukat egyre többen követték, a szpáhik és janicsárok pedig lassan hadrendbe álltak, hogy szétverjék a támadókat. Kapisztrán meg akarta akadályozni az összecsapást, ezért csónakba szállt, ám kísérlete fordított eredményt ért el: katonái úgy vélték, a szerzetes rohamra buzdítja őket, ezért hamarosan követték "példáját", és áteveztek a Száván, hogy összecsapjanak a törökkel. Miután a csata elkezdődött, a meglepett oszmánok őrizetlenül hagyták táborukat és tüzérségüket, Hunyadi János pedig élt az alkalommal, kitört a várból, és egy lovasrohammal elfoglalta az állásokat. A meglepett topcsiknak arra sem volt idejük, hogy hasznavehetetlenné tegyék ágyúikat, így hamarosan a törökök azt tapasztalhatták, hogy a frontális támadás mellett ágyútüzet kaptak a hátukba. Rövid, öldöklő csata következett, mely során a keresztesek és a várvédők felmorzsolták a támadókat, és megfutamították őket.

A nándorfehérvári csata után Kapisztrán gyóntatta és adta fel Hunyadira az utolsó kenetet, amikor a hadvezér pestisben megbetegedett és haldoklott. Kapisztrán János nem sokkal a diadal után szintén a táborban dúló pestis áldozata lett. Betegágyán a Szerém vármegyei Újlakon maga V. László király is meglátogatta a ferencesek rendházában. Kívánságára a pápától kapott kereszttel ékesített ruhában temették el. Holttestének azonban az 1717. évi tatár betöréskor nyoma veszett. Az újlaki ferences templomban őrzik emlékét.

III. Kallixtusz pápa a keresztesek győzelmének örömhírére bevezette az Urunk színeváltozása új ünnepet, és a győzelem emlékét őrzi a déli harangszó is, amelyet a harcolók megsegítésére rendelt el még az ostrom előtt. Az 1520-as években elindult a szentté avatási eljárása (canonisatio), de végül Kapisztrán Jánost csak 1690-ben VIII. Sándor pápa avatta szentté, ünnepét 1890-ben vették fel a római naptárba, március 28-ára. Bár holtteste a török uralom zavaros éveiben eltűnt, a magyar katolikus egyház ma is saját szentjeként emlékezik rá. Szobrát 1921-ben a budai várban a helyőrségi templom előtt állították fel. Halálának napja, egyben emléknapja október 23.

A római katolikus egyház a tábori lelkészek és a Magyarországi Katonai Ordinariátus védőszentjének tekinti.