Kalazanci Szent József áldozópap

Kalazanci Szent József áldozópap

Kalazanci József katolikus nevén Kalazanci Szent József (Peralta de la Sal, 1557. szeptember 11. – Róma, 1648. augusztus 25.) a piarista rend alapítója.

1557. szeptember 11-én született Spanyolországban, Peralta de la Sal faluban, mai nevén Peralta de Calasanz. Szülei a közeli Estadillába, a trinitárius atyák iskolájába küldték tanulni, majd 1571-től a léridai egyetemen hallgatott filozófiát és jogot, minden valószínűség szerint már azzal a céllal, hogy pap legyen. A klerikusi tonzúrát 1575. április 17-én vette föl egyházmegyéje, Urgell püspökétől. Teológiai tanulmányait Léridában, Valenciában és Alcalá de Henaresben végezte. 1583. december 17-én Hugo Ambrosio de Moncada urgelli püspök sanaüjai kastélyának kápolnájában pappá szentelte.

1591 végén Barcelonában teológiai doktori címet szerzett, majd püspökének ajánlólevelével 1592 februárjában Rómába utazott, remélve, hogy az ottani hivatalokban hamarább célt ér.

Bekapcsolódott több jótékonysági testvérület (konfraternitás) munkájába is. 1595-től a Szent Apostolok Főtestvérületének (Arciconfraternia dei Santi Apostoli) tagjaként alamizsnát osztott a város szegénynegyedeiben, és eközben jutott arra a gondolatra, hogy a szegényeken úgy lehetne segíteni, hogy gyermekeik számára ingyenes iskolákat nyitnának. Így nyílt meg Kalazancius és két munkatársa vezetésével 1598-ban Róma, sőt Európa első ingyenes népiskolája, amelyet elsősorban adományokból tartottak fönn.

A Kegyes Iskolák sikerének oka az volt, hogy alkalmazkodott a szegények igényeihez, tehát az alapok (írás, olvasás, latin) mellett Kalazancius nagy hangsúlyt helyezett olyan ismeretek (például szépírás, matematika) tanítására, amelyeknek a gyerekek gyakorlati hasznát vehették. Ugyanakkor az iskola katolikus nevelést adott, tanítási módszeréhez tartozott az egymást váltó csoportokban végzett közös imádság és más ájtatosságok.

1614-ben Kalazancius elérte, hogy egyesüljenek a barátja, Leonardi Szent János által alapított Luccai Kongregációval, amely szintén foglalkozott gyerekek és fiatalok lelki gondozásával. Az unió azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Így 1617-ben V. Pál pápa szétválasztotta őket, és önálló szerzetesi kongregációt hozott létre a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Páli Kongregációja néven. Ezt a következő pápa, XV. Gergely 1621. november 8-án ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé nyilvánította. Így született meg a piarista rend, amelynek Kalazancius által 1620/1621 telén megfogalmazott Konstitúcióit a pápa 1622. január 31-én fogadta el, majd április 28-án kinevezte őt a rend generálisává. Az ünnepélyes fogadalmat négy asszisztensével együtt 1622. április 20-án tette le a Püspöki és Szerzetesi Kongregáció prefektusa, Michelangelo Tonti bíboros kezébe. 1632. január 12-én VIII. Orbán pápa a rend tagjainak kérésére élethossziglanra kinevezte a rend generálisának.

A sikerekre azonban megpróbáltatások következtek. A piarista rendnek számos ellensége akadt, akik az iskolákból kikerülő tanult szegényeket a társadalmi biztonság veszélyeztetőjének tekintették.

1642. augusztus 8-án egy nagyravágyó és rosszindulatú rendtárs, Mario Sozzi (1608–1643) hamis följelentése miatt Kalazanciust négy társával együtt a Szent Inkvizíció (Szent Officium) elé hurcolták, majd 1643. január 15-én a pápa fölmentette generálisi tisztségéből, és a rend élére apostoli vizitátornak egy jezsuitát, Silvestro Pierasantát, első asszisztensnek pedig Mario Sozzit nevezte ki. 1646. március 16-án X. Ince pápa a piarista rendet ismét fogadalmak nélküli kongregációvá fokozta le. Megtiltotta a novíciusok fölvételét is, de azt nem, hogy a közösség tagjai tovább folytassák az iskolai tanítást.

 

Kalazancius szelíden tűrte élete fő művének megsemmisülését, és az ószövetségi Jób szavait ismételgette: „Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve” (Jób 1,21). 1648. augusztus 25-én hajnalban, két hónapos súlyos betegség után halt meg a római Szent Pantaleon-rendházban, közel 91 éves korában.

Augusztus 26-án, halálának másnapján, amikor annak híre kitudódott, hatalmas tömeg gyűlt össze ravatalánál, a Szent Pantaleon templomban, ahol több csodás gyógyulás is történt. Hogy a további föltűnést elkerüljék, rendtársai másnap, augusztus 27-én hajnalban temették el a Szent Pantaleon templomban.

A piarista rendet nyolc évvel később, 1656-ban ismét kongregációvá, majd 1669-ben szerzetesrenddé nyilvánították.

Őt magát az Egyház 1748-ban boldoggá avatta, 1767-ben pedig a szentek közé sorolta. 1948 óta, XII. Piusz pápa rendelkezése értelmében, mint azt összes keresztény népiskola mennyei pártfogóját tisztelik. Egyházi emléknapja augusztus 25-én van, de – mivel ez iskolai szünetre esik – a piarista iskolákban november végén tartják Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepét.