Emiliáni Szent Jeromos hitvalló

Emiliáni Szent Jeromos hitvalló

Emiliani Szent Jeromos (Velence, 1481. – Somasca, 1537. február 8.) olasz humanitárius, a Somasci Atyák szerzetesközösségének alapítója. Katolikus szent, 1767-ben kanonizálták, mint az árvák patrónus szentjét. 1585-ben belépett a hadseregbe, elfogták, börtönbe került, de csodálatos módon kiszabadult. Ezután esküjének eleget téve zarándokútra kelt a trevizói Mi Asszonyunk síremlékhez. Szabadidejét teológiai tanulmányainak és a karitatív munkának szentelte.

Kórházakban és a nyomortanyákon munkálkodott keresztény buzgalommal. Az 1528-as járvány idején mindenütt jelen volt és nagy buzgalommal segített a rászorulókon és a rengeteg árván. Házat bérelt nekik a szent Rose templom mellett és néhány jámbor laikus testvér segítségével ellátta szükségleteiket. A szent Cajetan alapította kórház gyógyíthatatlan betegei is rá voltak bízva. Verona polgárait kórházalapításra buzdította (1531), Brescia és Bergamo városában két árvaházat emelt, fiúknak és lányoknak. Megalapította itt az első otthont is a bűnbánó prostituáltaknak.

Két pap, Alessandro Besucio és Agostino Bariso csatlakozott hozzá karitatív munkájában. Gerolamo 1532-ben szerzetesrendet alapított. Anyaházuk Somascaban, egy észak-olasz kisfaluban volt Milánó és Bergamo között. Innen adódik a rend elnevezése is. Alapszabályában kötelezővé tette a közösségi munkát az árvák, betegek és szegények megsegítésére. Ugyancsak előírás a vallásos szerénység, szegénység szállásukban, ételükben és ruházatukban.

Szt. Jeromos vallási buzgalmának mártírjaként halt meg. Bergamoban fertőzést kapott, és 1537-ben Somascában elhunyt.

XIV. Benedek pápa avatta boldoggá 1747-ben. XIII. Kelemen pápa avatta szentté 1767-ben. Nyolc évvel később tartották meg tiszteletére a szentmisét. Az 1570-es Tridenti Kalendáriumban mindezek ellenére nem szerepel. Mikor a Római Kalendáriumba 1769-ben felvették, július 20.-a lett ünnepnapja. VI. Pál pápa 1969-ben ünnepnapját halála napjára, február 8-ára tette.