Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök

Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök

Boldog Meszlényi Zoltán Lajos (Hatvan, 1892. január 2. – Kistarcsa, 1951. március 4.) római katolikus magyar vértanú püspök. Gimnáziumi tanulmányait a rimaszombati protestáns gimnáziumban kezdte, majd a második osztálytól a VIII. kerületi állami gimnáziumban folytatta. Onnan jelentkezett 1907-ben kispapnak, így a gimnázium utolsó két évét kisszeminaristakánt az esztergomi bencés gimnáziumban fejezte be. Érettségi után, 1909-ben pártfogója, Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek Rómába küldte továbbtanulni. Teológiai tanulmányainak nagy részét a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként a Gregoriana Pápai Egyetemen végezte. 1912. július 20-án filozófiai doktorátust, 1913-ban teológiai diplomát szerzett. Az első világháború miatt kényszerből egy ideig Innsbruckban is tanult; itt szentelte pappá 1915. október 28-án Franz Egger brixeni herceg-püspök.

Magyarországra történő visszatérése után először Komáromba nevezték ki káplánnak, de püspöke, Csernoch János bíboros-hercegprímás már néhány hónap múltán Esztergomba hívta. 1926. január 30-án hercegprímási és érseki titkár, majd 1931-ben a főkáptalan tagja, nógrádi és honti főesperes, később a káptalan helynöke lett. Serédi Jusztinián bíboros 1929. július 6-án az „érseki ház önálló és felelős vezetőjévè” nevezte ki. 1930 és 1936 között irodaigazgató volt. XI. Piusz pápa kinevezése nyomán, 1937. október 28-án Serédi bíboros-hercegprímás Sinope címzetes püspökévé szentelte. Ettől fogva a mindenkori esztergomi érsek segédpüspöke volt. Élete során jelentős egyházjogi tevékenységet folytatott: ebben a témában könyvet írt és tanított is.

Serédi Jusztinián 1945-ben bekövetkezett halála után Mindszenty József lett az új esztergomi bíboros érsek, aki Meszlényi Zoltánt minden hivatalában megerősítette. 1950-ben Meszlényi lett az esztergomi érseki helynök. Beiktatása után 12 nappal, 1950. június 29-én a püspököt elhurcolták esztergomi lakásáról az Államvédelmi Hatóság emberei. A kistarcsai internálótáborba került, ahol a többi rabtól elkülönítve, magánzárkában őrizték és kínozták. Több szemtanú egybehangzó állítása szerint, télen éjjel-nappal nyitott ablaknál volt kénytelen tartózkodni. Meszlényi Zoltán ellen nem folyt semmiféle nyilvános per. Ítélet nélkül tartották fogva. Arra törekedett az állami elnyomó gépezet, hogy semmi hír ne kerüljön nyilvánosságra a letartóztatott püspök sorsáról. Úgy tűnik, utólag is eltüntettek a letartóztatásával kapcsolatos minden dokumentációt, ha egyáltalán volt ilyen.

Halálának körülményeiről sem tudni semmi bizonyosat, amely feltehetőleg az elszenvedett megpróbáltatások és az orvosi ellátás hiánya miatt következett be. Időpontja sem teljesen biztos: Kahler Frigyes történész szerint 1953. január 11. (Urbán Rezső áv. százados, a kistarcsai tábor parancsnoka ezt a dátumot jelölte meg 1953. január 17-én kelt jelentésében), mások szerint valószínűbb az 1951. március 4-i dátum.

Az elhunytat Rákoskeresztúron az Új köztemető területén temették jeltelen sírba. 1966. június 24-én földi maradványait exhumálták, átszállították Esztergomba, és az esztergomi bazilikában helyezték csendben örök nyugalomra, a nagy nyilvánosság kizárásával, az egyházmegye vezetőségének, néhány papjának és kispapjának szűk körében. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án jóváhagyta boldoggá avatását. A szertartásra, melyet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek és Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa végzett, 2009. október 31-én, ünnepi szentmise keretében került sor az esztergomi bazilikában.

A Budapest-Sashalmi Krisztus Király plébániatemplom telkén még 2004-ben épült fel a Meszlényi Zoltán közösségi ház.

A vértanú püspökről nevezték el a Lágymányosi Szent Adalbert-plébánia újonnan épített templomát.

2018. június 10-én csontereklyéjét és egy, a szenvedésének helyszínén begyűjtött szögesdrótdarabot a 85 éves zagyvapálfalvai Jézus Szíve főplébánia-templomban helyeztek el, Beer Miklós váci püspök által celebrált szentmise keretében.