Damiáni Szent Péter

Damiáni Szent Péter püspök és egyháztanító

Damiani Szent Péter O.S.B. (Ravenna, 1007. – Faenza, 1072. február 21/22.) A VII. Gergely nevéhez köthető vallási reformokat szorgalmazó kör tagja, bíboros. 1828-ban XII. Leó pápa emelte az egyháztanítók sorába. Ravennában született, korán árvaságra jutott, nélkülö-zésekkel töltötte el gyermekkorát. Ezután bátyja, Damianus, aki időközben Ravenna főpapja lett, felismerve különleges értelmi képességeit, magához vette. Péter tisztelete jeléül emiatt felvette testvére nevét is. Hamarosan jártasságra tett szert a kánonjog és a teológia területein. Eleinte Ravennában, majd Faenzában, végül Parmában folytatta tanulmányait. 25 éves korára már mint híres parmai és ravennai tanárt ismerik.

1035 körül remeteségbe vonult. Novíciusként és szerzetesként is olyan buzgó volt az önsanyargatásban, hogy megromlott az egészsége. Felépülése után a többi szerzetes tanítójának nevezték ki, majd a szomszédos monostorok vezetői kérésére 2-3 éven keresztül ezek remeteközösségének tanítója is lett. 1042 körül megírta Szent Romuald életrajzát Pietrapertosa szerzetesei számára. Fonte Avellanába való visszatérése után priorja economussá nevezte ki, és egyben megtette utódjává is. 1043-tól egészen haláláig töltötte be a priori tisztséget.

A kolostori és az egyházreform buzgó híveként szigorúbb fegyelmet vezetett be. Újításai közül kiemelkedik az önostorozás gyakorlata, melyet több monostor, köztük a híres, Monte Cassinóban található bencés kolostor is átvett. Remeteközösségeket alapított több helyen is. Újítása volt még a nap közbeni pihenő, amely enyhítette az éjszakai szertartások fáradalmait.

Figyelemmel kísérte az egyház életének alakulását és reformokat sürgetett az egyház számára nehéz időkben. Kapcsolatba lépett III. Henrik császárral, és jelen volt Rómában, amikor II. Kelemen pápa megkoronázta Henriket és hitvesét, Ágnest. 1047 januárjában részt vett egy, a Lateránban tartott zsinaton.

1057. november 30-án az Ostiai szuburbikárius egyházmegye bíborosává szentelték, és kinevezték a Gubbiói egyházmegye egyházi felügyelőjének.

Damiani Péter tevékenysége majdnem teljes mértékben összhangban van a XI. századi reformpápaság célkitűzéseivel és eszközrendszerével. Péternek az utolsó aktív éveiben tanúsított magatartása jelezte, hogy ő még osztotta azt az I. Constantinus idejére visszanyúló elképzelést, hogy a császárnak is szerepe lehet az egyház ügyeiben. Számos levele (158 darab), himnusza (75 darab) és néhány dogmatikai és hagiográfiai írása maradt fönn.

Pétert 1828-ban, XII. Leó pápa avatta szentté és ruházta föl az egyháztanítói (doctor ecclesiae) címmel. A katolikus ikonográfiában csomózott fonatokból álló korbácsot tartó kardinálisként ábrázolják, utalva az általa bevezetett vezeklésre. Ismert olyan képi ábrázolása is, melyen egy pápai bullát tartó zarándok alakjában jelenik meg, ami a gyakori követjárásaira utal.

Ma a faenzai katedrálisban nyugszik.